Századok – 1973
Tanulmányok - Váradi-Sternberg János: Az orosz társadalom és az 1848–49. évi magyar forradalom 1136/V–VI
AZ OROSZ TÁRSADALOM ÉS 1848/49 11391 Amikor azonban megkezdődött az intervenció, I. AJ Akszakov teljes mértékben támogatta azt. A. 0. Szmirnovához írt levelébèn kifejtette, „sokat várok a mostani háborútól, az orosz fegyver sikereitől".113 1849. szeptember 3-án kelt, apjához címzett levelében így ír: ,, Íme a háború is véget ért, a gárda éppen csak sétált egyet, a hadsereg pedig egy ragyogó hadjáratot vitt végbe."114 Az intervenciót illetően tehát a szlavofilek álláspontjában, mint azt Herzen megállapította, szoros közeledést figyelhetünk meg „liberális moszkvai szlavofilek és Miklós pétervári szlavofiljei között", mely közeledés Herzen szerint .,nagy szerencsétlenség volt" számukra.115 „A forradalmi eszmék fejlődéséről Oroszországban" c. munkájában is szól Herzen a pétervári „cárista pánszlávok"-ról, s a hozzájuk csatlakozott „moszkvai szlavofilek"-ről, s határozottan elítéli őket, mint olyanokat, akik kedvelik „a szolgaságot, akik az abszolutizmust tartják az egyetlen kormányzási formának, a nyugati szlávoknak pedig a Côte d'Or boraival szemben a doni borok fölényét és a russzicizmust prédikálják, megtöltve nemes gyűlölettel lelküket a németek és magyarok iránt, ami jó szolgálatot tesz Windischgrätznek és Haynaunak".116 Genfből moszkvai barátainak küldött levelében, melyet szinte rögtön a magyar forradalom leverése után írt, Herzen azt kérdezi: „Hogy vannak a szlavofilecskéink ? Teleitta magát Sevirjov. . . a magyar és németek vérével?"117 Másképp viszonyult az intervencióhoz M. Pogogyin, aki 1849-ben hallgatott. Életének krónikása, N. Barszukov értetlenségét fejezi ki erre vonatkozóan. „Legnagyobb csodálkozásunkra írja Pogogyin a magyar háborúról nem ejtett egyetlen egy szót sem."11 8 Ez a hallgatás később, a krími háború idején lehetővé tette számára, hogy bírálja a cári kormány 1849-es politikáját.11 9 Meg kell jegyezni, hogy a szlavofilek képviselőinek az intervencióra vonatkozó nézetei hamarosan megváltoztak. Nyugtalanította őket az, hogy a szlávoknak nyújtott segítség szükségességéről szóló hivatalos verzió ellenére a szlávok helyzete a magyar forradalom leverése után sem lett jobb. Nem sokkal az intervenció befejezése után A. Homjakov felháborodottan írja, hogy a szlávoknak „nagyon rosszul megy Ausztriában", nem sokkal később pedig A. D Bludova grófnőhöz írt levelében azt kérdezi: „ragyogó, szerencsés háborúnk után nem vetik Önre a csüggedés árnyékát a szláv ügyek?"12 0 Akszakovot is nyugtalanította a forradalom leverése után a szlávok helyzete Ausztriában.12 1 Г. Bulgarin és N. Grecs álláspontját, a szlavofilek nézetét az intervencióról nem osztották az orosz társadalom széles körei. Nyikolaj Ogarjov, Herzen harcostársa 1861-ben Londonban megjelent cikkében így jellemezte az orosz gondolkodó emberek hangulatát 1849-ben: 113 «Русский Архив», 1895, No 3, 43. 114 И. Аксаков в его письмах, т. II, 220. 115 А. И. Герцен: Собрание сочинений в тридцати томах, т. IX, 137. 1,6 Uo. VII. 239. 117 Uo. XXIII. 193. Utalás Sz. Р. Sevirjov rögtönzött versére, melyet 1840-ben a horvát nemzetiségi mozgalom ismert személyisége, Ludevit Gaj tiszteletére rendezett fogadáson szavalt el. Herzen leírja ezt az esetet az „Emlékezések és elmélkedések"-ben. Uo. IX. 138. H. Барусков: i. m. 10. 278. 119 M. 77. Погодин: Австрия. «Русская беседа». 1859, No 4, 110—114. Е cikket a szerző még 1854-ben írta. Lásd még: E. В. Тарле: Крымская война. E. В. Тарле. Сочинения, т. VIII, M., 1959, 496-497. 120 А. Хомяков: Собрание сочинений, т. VIII, 207. 121 И. С. Аксанов в его письмах, т. II, 113.
