Századok – 1973
Tanulmányok - Váradi-Sternberg János: Az orosz társadalom és az 1848–49. évi magyar forradalom 1136/V–VI
1144 V Ált ADI-STERN BERG JÁNOS tartalmukkal, mind formájukkal, s az elbeszéléseket egy kortárs sajátos módon Petőfi műveivel rokonította.47 Még a szlavofil irányzatú történész, A. Hilferding is kénytelen volt elismerni tizenegy évvel az intervenció után: ,,Ki nem hallotta volna a hadjáratban résztvett emberektől, mennyire tetszettek nekik a magyarok, mennyire sajnálták őket, hogy szerette volna bármelyikük megszorítani a nemes ellenfél kezét."48 N. V. Iszakov, a szemtanú orosz tiszt így fogalmaz: ,,Az orosz hadsereg magyar ellenfelét nyílt jelleme, bátorsága és baráti szelleme miatt szimpatikusnak találta . . ."4 9 A „meddő háború" elleni sajátos tiltakozás és a magyarok iránti rokonszenv megnyilvánulása volt sok orosz tiszt ellenséges magatartása az osztrákokkal szemben. Az orosz hadsereg egyik magas rangú tisztje a magyarországi hadjárat idején vezetett naplójában feljegyezte: „Egészen rendkívüli az a rokonszenv, amely harcosaink és a magyarok között mindenütt megnyilvánul, s ugyanakkor az az önkéntelen antipátia, melyet az osztrákok iránt tapasztalhatunk."50 Még a pétervári bajor követ is azt írta, hogy „igen sokan a tisztek közül egyáltalán nem titkolták ellenszenvüket a »fehérnadrágosok« iránt, akikkel együtt kellett működniük, s együttérzésüket a magyar lázadókkal. . . "51 A. N. Szurazsevszkij tiszt kéziratban maradt visszaemlékezéseiben leír egy esetet, amikor 3 orosz tiszt, köztük ő maga is, a parancsnokság tudta nélkül bement az ostromlott Komáromba, ahol találkoztak Klapkával. Kifejezték, mint írja: „őszinte sajnálatunkat amiatt, hogy ellenségek vagyunk, amikor pedig ugyanolyan őszintén gyűlöljük mi is az osztrákokat, mint Önök, s ebben a gyűlöletben össze kellene tartani és barátokká lenni." Válaszul, meséli Szurazsevszkij, a tábornok „kedvesen elmosolyodott és kezet szorított velünk". Visszaemlékezéseinek egy másik részletében feljegyzi, hogy „a magyarok jól tudták, milyen gondosan bánunk sebesültjeikkel s a fogságba esettekkel, nagyon jól tudták, hogy mi is gyűlöljük az osztrákokat, mint ők."52 Az oroszok nem éppen jóindulatú viselkedése az osztrákokkal gyakran vezetett éles konfliktusokhoz. A. I. Gyelvig tiszt (a költő A. A. Gyelvig unokatestvére) feljegyezte, hogy „a hadi események befejeződése után, amiatt, hogy az orosz tisztek nyilvánvalóan többre becsülték az osztrákoknál a magyarokat, még párbajokig is fajult a dolog."53 Az orosz és osztrák tisztek közötti párbajokat említi feljegyzéseiben egy osztrák hadbiztos is, aki az orosz hadsereg III. hadtestét vezette, s megjegyzi, hogy „mindkét oldalról energikus intézkedéseket kellett foganatosítani a tisztek között egyre gyakoribbakká váló párbajok ellen".54 Az osztrákok vádaskodásai amiatt, hogy az oroszok barátságosan bánnak a fogoly magyar tisztekkel és katonákkal, a legmagasabb körökben is elhang-47 «Современная летопись», 1866, No 6. 48 А. Ф. Гилфердинг: Венгрии и славяне. М., 1861 (Оттиск из журнала «Русская беседа), 3. 49 И. Исаков: i. m. 833. 50 Дневник барона Николаи, веденный во время венгерской кампании. «Русская старина», 1877, ноябрь, 399. 51 Император Николай ..., 121. 52 Всесоюзная Государственная библиотека им. В. И. Ленина. Рукописный отдел. О. Г. 124, л. 293, 304. 53 А. И. Дельвиг: Полвека русской жизни (1820-1870), М,—Л., 1930, 516—517. 54 А. С. Будилович: О значении русского похода в 1849 г. для австро-угорских народов. Спб., 1896 (Оттиск из «Русской беседы»), 20.
