Századok – 1973

Tanulmányok - Váradi-Sternberg János: Az orosz társadalom és az 1848–49. évi magyar forradalom 1136/V–VI

AZ OROSZ TÁRSADALOM ÉS 1848/49 1143 figyelembe kell vennünk, hogy ezek nyilvánosságra hozását az magyarázza, hogy a krími háború után, mikor is Ausztria sötét hálátlansággal fizette meg a cárizmus 1849-es segítségét, Oroszországban megerősödött az osztrákellenes hangulat, és kritikusan kezdték nézni az intervenciót még azok is, akik kezdetben helyeselték. Egyes szerzők magyar szimpátiájára az a sajátos lelkiismeretfurdalás hatott, melyet sok tiszt és katona amiatt érzett, hogy részt vett egy forradalom elfojtásában. Erre a körülményre mutatott rá Herzen 1861-ben írott „Vívat Polonia" című cikkében. Megjegyezte, hogy az orosz tisztek 1849-ben alávetették magukat a fentről jött parancsnak, „nem léptek ki a sorból ... de aztán néha bűnbánatot éreztek". Herzen ezt a bűnbánatot a lelkiismerettel kötött „könnyű, olcsó" alkuként értékelte.44 E vonatkozásban legjellemzőbbek Andrej Mihajlovics Fatyejev (meghalt 1866) feljegyzései, aki a forradalom elfojtásában huszártisztként vett részt. A hadjárat befejezése után hamarosan nyugalmazását kérte, polgári szolgálatban helyezkedett el, és irodalmi tevékenységet fejtett ki. Komoly érdeklődésre tarthat számot az intervenció után tíz évvel publikált leírása a magyar sereg fegyverletételéről. Fatyejev megjegyzi, hogy a győzelem hízelgett „nemzeti önbecsülésének", „titokban örült" is, hogy véget ér „ez a meddő ellenségeskedés", de az őt leginkább betöltő érzés a „sajnálat volt egy olyan ellenfél megalázása miatt, aki iránt lelkem mélyén nemhogy gyűlölet nem volt, de ellenkezőleg - őszinte tisztelet és együttérzés, az osztrákok iránt pedig utálat". A magyar ezredek fegyverletételéről írva megjegyzi, hogy nyomasztó volt, és „nemcsak a magyarok számára . . . határozottan állíthatjuk, hogy közülünk, orosz katonák és tisztek közül szinte mindenki részesnek érezte magát a magyarok általános szerencsétlenségében".4

5 Egy másik elbeszélésben Fatyejev egy egyszerű orosz katona, az orjoli kormányzóságbeli Petrov szájába adja a szót, de saját élményeit, benyomásait, töprengéseit, gondolatait mondja el, azét a Fatyejevét, akinek nyugállományba vonulása, azt hisszük, nem annyira betegségével függött össze, hanem inkább tiltakozás volt a cári önkényuralom magyarországi politikája ellen. Fatyejev visszaemlékezései és elbeszélései a magyarok iránt érzett szimpátiájáról beszélnek, azokat a súlyos élményeket tükrözik, melyeket a magyar nép szabadságharcának elfojtásában való részvétel keltett benne. A szerző állásfoglalásának megértéséhez a kulcsot egy magyar forradalmár kivégzésének jelenete adja. Petrov meleg rokonszenvvel eleveníti fel a magyar hazafi nemes arcvonásait, bátor viselkedését. Majd hozzáteszi: „Még most is gyötri a lelkemet. Akkor meg mintha fejszével valaki fejbe csapott volna. Hej, Istenem !"4

6 Fatyejev nem léphetett fel nyíltan az intervenció bírálatával, de műveinek sorai között ez ott van. Érdemes figyelmet fordítani az „Egy nyugalmazott katona elbeszéléseidnek a befejezésére: „Minek erről beszélni is uram? — kiált fel Petrov, a katona, Nem keresztény dolog a háború. Belefájdul az ember szíve látva mindezt a pusztulást." Fatyejev Magyarországról szóló művei magukra vonták a figyelmet mind 44 А. И. Герцен: Собрание сочинений в тридцати томах, т. XV, 45. 45 А. Фатеев: День сдачи венгров. «Русская беседа», 1859, Ks 4, 99. и А. Фатеев: Рассказы отставного солдата о венгерском походе. «Русская беседа», 1860, No 2, 8—29. Megjelent magyarul is: Fatyijev A.: Egy muszka katona elbeszélése az 1849-iki hadjáratról. Egyetértés, 1886. jűn. 13. 18—19. Második közlése: Két emlékirat az 1849. évi cári intervencióról. Bp. 1848, 139—171. 5*