Századok – 1973
Közlemények - Tardy Lajos: Verancsics Antal sztambuli követjelentései Grúziáról (1553-1557, 1567-1568) 91/I
VERANCSICS ANTAL KÖVETJELENTÉSEI 101 1557. január 8-i jelentésében így foglalja össze a török gondjait: „nem kétséges, hogy a birodalmán belüli mozgolódások megfékezésére is jókora katonai erőre van szüksége, ugyanakkor féken kell tartania a perzsát, nem hanyagolhatja el a tengeri hadrakészülődést sem, valamint segítségét kell nyújtania tatár szövetségeseinek is, mert ez utóbbiak egyébként aligha állhatnak mellette egy magyarok elleni háborúban, ha most meg nem oltalmazza őket az oroszokkal szemben."4 8 Ugyanebben a jelentésében a továbbiakban a Perzsiában észlelhető megmozdulásokról megállapítja, hogy „azok nem aludtak ki, sőt egyre hevesebbekké válnak, miután Musztafa személyében új vezetőjük támadt, aki a cserkeszeknek nevezett zich-ek nemzetéből származik. Ez a nép a Fekete-tenger mellékét lakja; Kolhisznak és a grúzoklakta Ibériának a szomszédai"4 9 Ezt követően részletesen beszámol a sirváni eseményekről. 1557. február 16-án Verancsics és követtársa újból a perzsa mozgolódásról ad hírt, melyet most már mindenfelől megerősítettek. „A dologról bizonyságot tesznek azok az Ázsiából Sztambulba érkező fejedelmek és követek, akik — mint hírlik — Musztafa és a perzsák erőszakoskodásait panaszolták fel. De a grúzokon, kurdokon és babilóniaiakon kívül meg fog érkezni a mingrólek (akiket korábban kolhlsziaknak neveztek) fejedelme is. Ez — háromszáz személyből álló kísérettel — azért érkezik, hogy panaszt emeljen a vele szomszédos cserkeszek ellen, akik e Musztafa szövetségesei és megtámadták őt."5 0 Ezen előzmény után 1657. március 1-i levelében már a mingrél uralkodó megérkezéséről számol be Verancsics: ,, . . . a mingrélek uralkodójának ideérkezéséről már biztos értesüléseink vannak. Február 16-i levelünk elküldése után egy nappal tengeri úton érkezett ide . . . Számot adunk megérkezéséről és helyzetéről, nehogy népünk körében tekintélyesebb személyiségnek véljék, mint aminő a valóságban. Ügy érkezett ide, mint »minden mingrélek királya« — ezt az elnevezést is csak a minap vehette fel —, ám ennek ellenére se tulajdonítson senki igazi nagy hatalmat ennek az ellenségünknek . . . Ugyanis — mint mondják — bár terjedelmes föld és nagyszámú nép ólén áll, még sincs számottevő ereje. Vagyona meg éppenséggel semmi. Nem is viselkedik másként, csak úgy, mint bárki a népéből. Mindenki előtt — és nem csak paraszti köznépbeliekből s erdei emberekből álló kísérete előtt — közönséges embernek mutatkozik. Ha nem használná a királyi címet, bizony senki sem hinné, hogy király. Nincs semmiféle udvartartási rendje, viselkedéséből hiányzik a tekintélyesség, arra sem ügyel, hogy kidomborítsa méltóságát; rendkívül fesztelenül viselkedik mindenki irányában. Intézkedtünk, hogy emberei közül valakit hozzánk vezessenek, avégből, hogy megtudjunk valamit erről az országról. Amikor ezt a kérésünket elébe terjesztették, megparancsolta, hogy adják tudtunkra a következőket: ő is keresztény s nemcsak arra áll készen, hogy bárkit hozzánk küldjön, hanem ő maga is szívesen felkeresne bennünket, ha erre engedélyt kapna a város kormányzójától. Ugyanis őt éppúgy szigorú őrséggel őrzik, mint bennünket. Ám jelentőségének megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a fejedelem saját maga jött követségbe, bár sem erőhatalom, sem parancsoló szükségesség nem kényszerítette erre, csupán azért —• mint mondják —, hogy a vele szomszédos népen, a cserkesz nemzeten bosszút állhasson, mert tudomása szerint atyját ezek ölték meg. A most következő nyáron hadat akar ellenük indítani, s felismerte, hogy saját szárazföldi haderejében vajmi kevéssé bízhat a cserkeszek ellenében, akik sokkal erősebbek a mingréleknél és csak akkor számíthat sikerre, ha tengeri haderővel is rendelkezik. Az a célja, hogy a 48 Verancsics IV. köt., 230. 1. 49 Uo. 236. 1. 50 Uo. 244. I.
