Századok – 1973

Közlemények - Tardy Lajos: Verancsics Antal sztambuli követjelentései Grúziáról (1553-1557, 1567-1568) 91/I

"102 TARDY LAJOS szultántól háromsorevezős gályákat szerezzen segítségül, s ennek érdekében ajándékot is hozott neki: valami csészét, mely olyan drágakőből készült, amelynek még a nevét sem ismerjük. Ezt azonnal a szultán pecsétje alá zárták. A közszájon forgó hírek szerint olyannyira ragyog, hogy még éji sötétben is bőven ontja a fényt . . . Arról is hírek keringenek, hogy még adófizetésre is kötelezi magát; ez alól eddig mentes volt. Ez azonban még nem nyert megerősítést. Ám a fentebb mondottak után ennek sem volna nagy jelentősége." Ezt követőleg Verancsics a mingrélek földjét gyenge minőségűnek, terméketlennek nevezi, a magukkal hozott készletet — mely viaszból és selyemből áll — sem becsüli sokra. „Minden bizonnyal ezek Mingréliának fő termeivényei. Ezekből akarnak a basának is ajándékot adni, de a királynak magának is ebből kell fedeznie itteni tartózkodásának költségeit, hiszen a mingrélek nem használnak pénzt, nincsen sem aranyuk, sem ezüstjük, és odahaza is cserekereskedelmet folytatnak (mind egymás között, mind az idegenekkel). Azt majd csak a későbbiek során fogjuk megtudni, hogy mit is fog magával vinni viszonzás vagy adomány címén ez a mingrél uralkoló, név szerint Dadiani, a kincset érő csészéért — és a még nagyobb kincset érő szabadság eladásáért. Az általános vélemény szerint a török hajóhad kifutása miatt még a kért gályákat sem kaphatja meg azonnyomban. A hajóhadra ugyanis egészen más, ennél sokkalta fontosabb célok megvalósításához van szüksége a szultánnak. Lehet, hogy a három evezősorosnál kisebb, de mégis vasalt orrú, a tengeri hadviselésre szintén alkalmas hadihajókat enged át neki."51 Verancsics ellenségnek minősíti a mingrél uralkodót, mivel minden ország, amely Törökország mellé állt, Magyarország szempontjából ebbe a kategóriába tartozott, tekintet nélkül arra, hogy keresztény volt-e vagy sem. Viszont ugyanúgy ipso facto szövetségesnek minősült Verancsics szemléletében és szóhasználatában bármely mohamedán ország — így elsősorban Perzsia —, mely az oszmán hatalom ellen harcolt. De az sem vitás, hogy a párizsi, londoni és egyéb udvarokban járt Verancsics látásmódjában nem egyszer megmutatkozik a Kelet iránti értetlenség; pl. amikor jóformán nem is tekinti uralkodónak azt a fejedelmet, „akinek nincs semmiféle udvartartási rendje, viselkedéséből hiányzik a tekintélyesség s nem ügyel arra, hogy kidomborítsa méltóságát;" aki „nem viselkedik másképpen, csak úgy, mint népének bármely más fia" — vagyis nem él az európai udvarokban honos szertartásmesteri etikett és tömjénezés légkörében. 1667. április 9-én azt jelenti, hogy Bebek Ferenc március 24-én Drinápolyba érkezett, hogy török katonai támogatást kérjen Ferdinánd király magyarországi trónjának megdöntéséhez. Azonban Bebek nem talál támogatóra. A szultánt igen sok ok gátolja és akadályozza a közbelépésben; a perzsiai nyugtalanságok elvonják Magyarországtól, és Ázsiában kötik le. „Általános az a vélemény, hogy — amennyiben nem sikerül e nyugtalanságok okát lecsillapítani — bizonyosan inkább Ázsiába, mint Magyarországra viszi át a háborút. E mozgolódások nagyméretűek s napról napra erősödnek. Március 28. és április 8. között tíz futár érkezett a határvidékről, s ezek a futárok azt a teljesen megbízható hírt hozták, hogy a perzsa uralkodó hadseregével már elfoglalta Tebriszt, egyik fia egy másik hadsereggel a nemrég meghódított tartományból érkezett meg, míg másik fia egy további hadsereggel elfoglalta Sirvánt s nagy erővel megkezdte a grúzok pusztítását. Ilyképpen három irányból felfejlődve öt határmenti helységet követel vissza a szultántól és háborúval fenyegetőzik arra az esetre, ha ezeket nem kapná meg.52 51

Uo. 249 — 251. 1. — Megértőbben foglalkozik Levan Dadiani fejedelem sztambuli szereplésével Verancsics követtársa, Busbecq (A. Gislenii Busbeqvii omnia quae extant. Lugdunum Batavorum, 1633, 202. 1.). 42 Verancsics IV. köt., 261. 1.