Századok – 1973

Folyóiratszemle - Král Václav: A történettudomány a szocialista társadalomban 1046/IV

TOLYÓIRATSZEMLE 1049 először F. Graus lépett fel (Literárni noviny, 1956, 1957), aki a csehszlovák történeti folyóirat, a CsCH főszerkesztője volt, a történettudomány további fejlődésére az ő revizionista kinyilatkoztatásai nyomták rá bélyegüket. A tudomány dezideologizálására irányuló törekvések szükségszerűen az elmélet és a gyakorlat természetes egységének a megbontására irányultak. A csehszlovák és a nyugat-német történészek 1968-ban megtartott tanácskozása után a nyugat-német történészek kijelentették, hogy a tanácskozáson semmiféle ideológiai ellentét nem merült fel, s ez — mint az előadó rámutatott — már magában is azt bizonyítja, hogy a hatvanas évek végén a csehszlovák történetírás magáévá tette a tudomány és az ideológia ellentétéről szóló tézist, vagyis ideológiailag teljesen lefegyverezte magát. Az 1966-ban megtartott történészkongresszus a történettudomány funkciójáta meglevő rendszer destrukciójában látta, a történész kötelességét a politikai hatalommal való szembenállásban jelölte meg. A csehszlovák marxista történetírás eddigi eredményeit hamis tákolmányok gyűjteményének bélyegezték. A revizionista történészek a szocializmus korszakát mint „adminisztratív rendőri diktatúrát" jellemezték; az ilyen és ehhez hasonló nézetek végül is teljesen lerombolták azokat a falakat, amelyek eddig a burzsoá történetírás kiinduló koncepcióival való teljes azonosulás útjában álltak. Az előadó az anarchia megnyilvánulásának tekinti azokat a törekvéseket, amelyek a hatvanas évek második felében arra irányultak, hogy az állami és pártszerveknek a tudomány irányításába és szervezésébe való bárminemű beleszólását felszámolják. így merült fel 1967-ben annak a gondolata, hogy az állami és pártszervek tudomány-szervező, irányító munkáját a Történelmi Társulat helyettesítse. Az ilyen revizionista pozíciókra való helyezkedés okát az előadó többek között a volt állami és pártvezetés által elkövetett hibákban látja, mert szerinte a régi vezetés képtelen volt a marxista elveket — főleg > az újonnan felmerült társadalmi jelenségek megoldásánál — alkotó módon alkalmazni, hiszen az állami és pártszervek alaposan át nem gondolt improvizáció-sorozata szükségszerűen a bukás és perspektivátlanság érzését keltette, ugyanakkor a párt tekintélye is napról-napra csökkent. A revizionista tendenciák divatos jelszavakkal álcázták magukat: egyszer sztálinizmus elleni harcot hirdettek, máskor pedig a bürokratizmus és konzervatizmus elleni harc jegyében léptek fel. Az ilyen taktikai manővereket a pártszervek nem mindig tudták időben felismerni, a foganatosított adminisztratív intézkedések pedig az ügynek csak a jelenségi oldalát érintették. A revizionista tendenciáknak a történészek soraiban történő elterjedésében nem kis szerepe volt annak a ténynek, hogy élenjáró történészek politikailag kudarcot vallottak. Amikor O. Sik és hozzá hasonlók a szocializmus ún. „új modelljének" gondolatával léptek fel, a történészek egy része mindjárt azonosult is ezzel a nézettel. Az „új modell" lényege a szocialista hatalom destrukciója, a szocialista állam funkciójának és a kommunista párt vezető szerepének a felszámolása volt. A csehszlovák történészek közül tehát a marxista módszernek sokan hátat fordítottak, s a történelmi folyamat burzsoá koncepciójához tértek vissza. Revizionista fellépésük természetesen nem járt azoknak a hibáknak a felszámolásával, amelyeket a csehszlovák történetírás a történelem marxista értelmezése területén elkövetett, csupán azt a képet rombolták le, amelyet a csehszlovák marxista történészek a marxista történetírás területén elértek. Némely történész liberalizmusában odáig merészkedett, hogy követelte a szemléletbeli és elmóletbeli pluralitás elvének elismerését, a nem marxista irányzatok iránt tanúsított toleranciájuk azonban a marxista nézetek iránt tanúsított intoleráns magatartásukkal éles kontrasztban állt, s szemléletbeli pluralizációjuk törvényszerűen a politikai hatalom kérdésében is a pluralitás elvének hirdetéséhez vezetett. A történettudomány válságáról szóló nyugat-német nézeteket terjesztették (F. Graus) csak azért, hogy ezáltal is bizonyítsák, hogy a cseh nemzeti történet eddigi marxista koncepciója már vala-