Századok – 1973

Folyóiratszemle - Král Václav: A történettudomány a szocialista társadalomban 1046/IV

1046 FOLYÓIRATSZEMLE szította a nacionalista érzelmeket és angolellenességet szült Franciaországban. A Keynes elleni antipátiát egyrészt két — a háború által nem egyformán érintett ország — ellentéte indokolja, másrészt két eltérő társadalmi-kulturális környezetet is jelez, a kispolgár ellenszenvét az arisztokratikus és technokrata angol ellen, aki azt vallotta, hogy néhány kiválasztott értelmi befolyása döntő tényező lehet. Keynes a brit „baloldali" értelmiségi típusa, amely azonban a franciaországitól eltérően a középosztály felső rétegéből szár mázott. (Revue d'histoire moderne et contemporaine, 1972. jan.—márc. szám. 6-27. I.) B.Zs. Václav Kral: A történettudomány a szocialista társadalomban 1972. június 14-én és 19-én a történész bizottság ülésén elhangzott előadásában az előadó elsősorban a csehszlovák történetírás aktuális problémáival foglalkozott, de egyúttal mérleget készített a csehszlovák történettudomány negyedszázados fejlődéséről s vázolta a történetírás további fejlődésének a perspektíváját is. Sokoldalúan elemezte a csehszlovák marxista történetírás eddigi eredményeit és hiányosságait, illetve a lezajlott fejlődés kritikai elemzése alapján tárta fel a csehszlovák történettudomány 1945 utáni fejlődésében megnyilvánuló dogmatikus és revizionista torzulásokat és azok szerteágazó következményeit. Az előadás bevezető része a történettudománynak a csehszlovák társadalomban betöltött funkciójával és helyével, s elsősorban a történelmi, ill. társadalmi tudat kérdésének elemzésével, a történelmi tudatnak a társadalmi tudat alakításában betöltött szerepével és feladatával foglalkozott. A szocialista társadalomban a szocialista tudat alakulását elsősorban a kommunista párt politikája határozza meg. A történész ebből a tudatátalakító munkából tevékenyen vagy kevésbé tevékenyen, tudatosan vagy ösztönösen veheti ki részét. A történelmi tudat alakításához ma már a sajtó, a rádió, a televízió, a film és a művészet is hozzájárul. Csehszlovákiában ezideig nem tettek kísérletet a jelenlegi történeti tudat struktúrájának, összetevőinek ós a szocialista korszak előttről származó tudati maradványok elemzésére, igaz, 1969-ben nyilvánosságra hozták a történeti tudat helyzetéről készített felmérés, illetve ezzel kapcsolatban megtartott ankétok eredményét. Bár az ilyen felmérések és ankétok eredményeit csak fenntartásokkal lehet fogadni, mégis a publikált anyag komoly aggodalomra adott okot. A megkérdezettek túlnyomó többsége arra a kérdésre, hogy kit tart a csehszlovák történelem legnagyobb alakjának, Masaryk nevével válaszolt; a csehszlovák történelem legdicsőbb korszakának a burzsoá köztársaságot tartotta. A megkérdezettek zöme nemcsak a náci megszállást, de a szocializmus építésének kezdeti szakaszát is a nemzeti történelem legbalsorsúbb korszakának tekintette. Már ezek a tények is bizonyítják, hogy miért kellett Csehszlovákiában újra napirendre tűzni a történettudomány társadalmi funkciójának kérdését. Az utóbbi években Csehszlovákiában elsősorban a történelem gnozeológiai funkcióját hangsúlyozták, ugyanakkor a történelem nevelő funkciója teljesen háttérbe szorult, így volt ez a történészek 1966-ban megtartott kongresszusán is. Szinte áthághatatlan falat emeltek a tudomány ós a propaganda közé, s megfeledkeztek arról, hogy tudományos alap nélkül nincs és nem lehet marxista propaganda sem. A történészek figyelmen kívül hagyták, hogy a szocialista ember-típus kialakításához, a szocialista tudat formálásához, új erkölcsi értékek rendszerének megfogalmazásához, a polgári tudat, ideológia fel-