Századok – 1973

Folyóiratszemle - Crouzet F.: Keynes: A béke gazdasági következményei c. munkájának franciaországi visszhangja 1044/IV

FOLYÓIKATSZEMLE 1045 Németországnak volt ellenségei piacára lenne szüksége ahhoz, hogy eleget tudjon tenni jóvátételi kötelezettségeinek. A franciák többsége a németekkel való kereskedelmi kapcsolat felvételét ellenezte. A francia kritikák alig reagáltak a könyv lényegi részére, mely kimutatja, hogy a versailles-i békerendszer veszélyezteti Európa gazdasági jövőjét. Egyedül André Siegfried ismerte el, hogy gazdasági szempontból helyesek ugyan az angol közgazdász állításai, de már politikai és morális szempontból nem. Tanulmánya további részében a szerző azt vizsgálja, hogyan reagáltak Keynes javaslataira francia kritikusai. Terveit, elképzeléseit általában veszélyeseknek, utópistának minősítik. Közép-Európa vámuniójára tett javaslatát például Häuser azzal az indoklással veti el, hogy ez egy német—brit Mittel-Európához vezetne, sőt egy 300 milliós tömb kialakulásához, egészen Vlagyivosztokig Németország irányítása alatt. A francia szerzők általában igen nagy jelentőséget tulajdonítanak Keynes munkájának. Häuser szerint 1914 óta a legnagyobb veszélyt jelenti a békére, erősíti, bátorítja a németeket, nagy befolyással bír az angol kormányzatra. Keynes szinte ördögi alakká vált, Franciaország minden bajának okozójává, azt is az ő hatásának tulajdonították pl., hogy az Egyesült Államok nem nyújtott hitelt Franciaországnak. Voltak azonban Keynes munkájának olyan francia bírálói is, akik nem értékelték ennyire kedvezőtlenül ,,A béke gazdasági következményei"-t s rámutattak egyes részek megalapozottságára. Sőt, Lambert egy 1955-ben megjelent cikkében3 egyenesen Keynes francia elődeiről ír. Ezek közé elsősorban A. Lebon mérsékelt politikust és Charles Gide közgazdászt sorolja. Az említett francia szerzők jelzik a veszélyt, melyet Németország gazdasági tönkretétele jelentene, ehelyett inkább szövetségesek közti segélynyújtást, nemzetközi kölcsönt javasolnak. Az Europe Nouvelle с. folyóirat néhány rövid ós óvatos cikke is megbékélést, reális, nemzeti szenvedélyektől mentes politikát sürget Németország irányában. A szélsőbal elég későn, 1921 — 22-ben fedezi csak fel Keynes könyvét.4 (Másik könyve a Revision of the Treaty. A szerződés revíziója — megjelenése kapcsán.) Szocialisták és főleg kommunisták nagy lelkesedéssel üdvözlik a könyvet. Keynes-t az utolsó liberális ideológusok egyikének nevezik és hozzáfűzik, hogy teljesen utópikus lenne azonban, ha az imperialisták józan eszére és nagylelkűségére számítana.4 A szocialisták és kommunisták inkább csak felhasználták, mint megértették Keynes munkáját, a szocialistáknak például érveket szolgáltatott a kormány elleni támadáshoz. Tanulmánya végén a szerző konklúzióként azt szögezi le, hogy Keynes A béke gazdasági következményei c. munkája botrányt okozott, felháborodást váltott ki Franciaországban, de nem gyakorolt hatást a francia közvéleményre, miután az angol szerző és a francia közvélemény „nem voltak azonos hullámhosszon", néha helyes részletkritikákat szegeztek szembe vele, de sem az ellenfelek, sem hívei nem ragadták meg téziseinek lényegét. Lehetetlen volt a dialógus, mivel Keynes számára a háború az állatiságba való süllyedést jelentette, míg a francia közvélemény számára a népek igazságos, függetlenségi háborújával volt egyenlő a német imperializmus ellen. Míg Keynes számára természetes dolog volt az angolszász értelemben vett „internacionalizmus", a legyőzöttel szembeni nagylelkűség, Németországnak az európai közösségbe való újra integrálásának gondolata, addig Franciaországban még a baloldal számára is a fő problémát 1922 —23-ban az ország biztonsága, a németellenesség jelentette. A közvéleményt a győzelem törékenysége, a béke fenntartása bizonytalanságának érzete jellemezte. Keynes könyve csak még jobban 3 19. 1. P. Lambert: Le sens et les leçons d'une expérience. Revue de l'Institut de Sociologie Solvay. 1955. nr. 4. 647. 1. 4 22. 1. Ez volt Lenin véleménye. Fourrier : A propos d'un livre de Keynes. Classé, 15 mars 1922. E. Ludwig: Keynes ou l'Utopisme libéral. La vie ouvrière, 5 mai 1922. 15 Századok 1973/4.