Századok – 1973
Folyóiratszemle - Crouzet F.: Keynes: A béke gazdasági következményei c. munkájának franciaországi visszhangja 1044/IV
1044 FOLYÓIRATSZEMLE F. Crouzet: Keynes: A béke gazdasági következményei с. munkájának franciaországi visszhangja Keynes angol közgazdásznak a versailles-i békerendszer súlyos gazdasági következményeire figyelmeztető nevezetes könyve 1919 decemberében jelent meg Angliában. Az angol kiadást hamarosan követte a francia, 1920 áprilisában. Az 6500 példányban megjelent munka igen hamar elkelt, az 1920 októberében készült utánnyomás 3300 példánya azonban máig sem fogyott el egészen. A mindössze 8800-as francia példányszám igen kevés, hiszen 1924-ig szerte a világon 140 000 példányban jelent meg a munka. Keynes könyve tehát nem örvendett nagy olvasottságnak Franciaországban, a napisajtó szinte egyáltalán nem vett róla tudomást, a szerző neve el sem hangzott a parlamenti üléseken. A sajtóban elvétve található ismertető cikkek közül a legjelentősebb André Siegfriednek, a neves francia történésznek a Le Petit Havre-ban megjelent írása. Keynes könyve mégis visszhangot váltott ki Franciaországban, ezt elsősorban a szakfolyóiratok hosszú recenziói, cikkei tanúsítják, de a szélesebb közönségnek szóló folyóiratok is élénken reagáltak. Crouzet tanulmányához ezek a folyóiratcikkek szolgáltak alapul. A szerző már elöljáróban leszögezi, hogy szinte az összes politikai irányzat képviselői — a szélsőjobbtól a radikálszocialistákig —, élesen kritizálták Keynes művét, s ez a reagálás összhangban is volt a francia közvélemény álláspontjával, mely a versailles-i békeszerződés maradéktalan végrehajtását követelte. A cikkek szerzői Keynes tehetségét, közgazdasági szakértelmét elismerik, de munkáját általában tendenciózusnak tartják, paradoxonokkal teli, tudományosnak látszó pamfletnek nevezik. Jellemző R. G. Lévy szenátor cikkének a címe: Egy eltévelyedés: Keynes könyve.1 A szélsőjobboldali szerzők — köztük Jacques Bainville történész, az Action Française híve — ideológiai alapról is támadják, történelmi materializmus vádjával illetik az angol közgazdászt. Mások viszont éppen ellenkezőleg idealistának nevezik, aki szerint a nemzeti érzések befolyásolják a gazdaságot elsősorban. Szemére hányják, hogy a bolsevik propagandát szolgálja, miután Lenin igen elismerően nyilatkozott a könyvről, 1920-ban a III. Internacionálé kongresszusán. Végül összes kritikusa egyet ért, mikor franciaellenesnek, németbarátnak, sőt árulónak nevezik. A radikális Henri Häuser, a Sorbonne gazdaságtörténész professzora, volt dreyfusard, cikkének Németország védőügyvéde címet adta.2 Különösen érzékenyen reagáltak Keynes francia kritikusai a szerző Elzász-Lotharingiával kapcsolatos álláspontjára. Az angol közgazdász rámutatott arra, milyen katasztrofális lehet Németország iparára nézve a gazdaságába szervesen beintegrálódott Elzász-lotharingiai ásványi kincsek elvesztése. A francia szerzők elítélik Keynes-nek azt a nézetét is, hogy a nyelv a döntő a nemzeti hovatartozás kérdésében. A versailles-i békeszerződés értékelésében azonban a szerzők politikai állásfoglalásától függően már eltérő nézetekkel találkozhatunk. A liberális, radikális szerzők védelmükbe veszik a békeszerződést s Clemenceaut, míg a szélsőjobb kritika alá veszi, de éppen ellenkező oldalról bírálja, mint Keynes, túlságosan enyhének tartja, s veszélyeit a politikai s nem a gazdasági következményekben, elsősorban Németország egységének fenntartásában látja (pl. Bainville: Les Conséquences politiques de la paix. A béke politikai következményei с. könyve). A jóvátétel problémája, Keynes könyvének centrális kérdése, nem sokat foglalkoztatta a francia recenzenseket. Nevetségesnek tartják Keynes azon véleményét, hogy 1R.O. Lévy: Une aberration le livre de M. Keynes. Revue des deux mondes, 15 mai 1920. p. 286-311. 8. 1. 2 H. Hauser: Un avocat de l'Allemagne. L'action nationale, avril 1920, 26 — 58. 1.
