Századok – 1973

Folyóiratszemle - Georgijeva N. G.: Illegális röpiratirodalom Oroszországban a XIX. század végén – XX. század elején 1042/IV

1042 FOLYÓIRATSZEMLE gazdasági struktúra átalakítását eredményezték volna, hasonultak ahhoz. Ez volt éppen az alapja a francia autógyártás nagyszabású kibontakozásának, s ez vezetett későbbi hanyatlásához. Friedenson leszögezi, hogy a tabló árnyoldalai csak retrospektive tűnhetnek jelentőseknek. Az 1914 előtti francia gépkocsigyáros szemében a pozitív jelenségek domináltak: gyors, bár 1909-től csökkentebb ütemű fejlődés, egyetlen más iparágénál sem alacsonyabb, az állami beavatkozással biztosított profit, az egyéni fogyasztás állandó emelkedése. A francia gépkocsigyártás élén 1890-ben a Panhard és a Peugeot cég állt. 1914-re Peugeot még megőrzi vezető szerepét, de már mellette — ha ugyan nem előtte — áll a Renault-üzem, mely már a francia kapitalizmus új, modern arcát tükrözi. (Revue d'histoire moderne et contemporaine, 1972 okt. — dec. szám. 557 — 579. I.) В. Zs. N. G. Georgijeva : Illegális röpiratirodalom Oroszországban a XIX. század végén — XX. század elején A szerző a röpiratirodalom fogalmának meghatározásával indítja tanulmányát: olyan agitációs, propaganda-, információs, vita-, szatirikus és más történeti anyagok komplexuma, amelyhez alapjában véve azok a röplapok, proklamációk, felhívások és különböző dokumentumok is hozzátartoznak, amelyeket nem röplapnak állítottak össze, de röplapformában publikáltak (szabályzatok, határozatok, manifesztumok, nekrológok stb.). Már Lenin felhívta 1902-ben a figyelmet gyűjtésükre, azóta széles történeti irodalom foglalkozik velük, és sokat publikáltak is. Ennek ellenére még sok — főleg módszertani jellegű — megoldatlan kérdés maradt, melyből ez a tanulmány próbál megvilágítani néhányat (tipológia, datálás stb.). Elsősorban a bolsevik röpiratokkal foglalkozik, ez tudományosan leginkább feldolgozott s a legérdekesebb is. A röpiratirodalom előtörténete a XVII — XVIII. századra nyúlik vissza (Ivan Bolotnyikov röplapjai, Sztyenka Razin »levelei«, Jemeljan Pugacsov manifesztumai). A XIX. század 50 — 60-as éveiben a forradalmi demokraták röplapjai jelentik a második hullámot („Az ifjú nemzedékhez", „Ifjú Oroszország", „A földesúri parasztokhoz"), később a narodnyikok alkalmazzák Oroszországban és külföldön egyaránt. A kilencvenes évek közepétől 1917-ig tart a felszabadító mozgalom proletár szakasza, amikor az osztályharcban a néphez fordulás egyik leghatékonyabb eszközévé válnak a röpiratok. Az, hogy a kispolgári, sőt polgári pártok és csoportok is alkalmazták, okozza, hogy a századfordulón éles ideológiai harc folyik hasábjaikon. Az összmennyiség még megszámlálatlan. Mely kritérium alapján sorolható a röpiratirodalom a történelmi források külön csoportjába? Nem adható egyoldalú válasz. Sem a terjedelem (1 — 12 1.), sem a sokszorosítás módja (hektográf, ill. kőnyomat), sem a díjtalan terjesztés, sem az alkalomszerűség, sem a röplapforma (kapcsok és fedőlap nélkül), sem a rövid tartalom, sem a népszerűség önmagában nem meghatározó, de nem is hagyható figyelmen kívül. Az egységes definíció hiánya okozta, hogy egyes kiadványok nem röpiratokat is akként tettek közzé. 1923-ban A.A. Silov próbálta kartoték eljárással elvégezni a feltárás munkáját, a május elsejei proklamációkon. A kartotékon a teljes bibliográfiai adatokat tüntette fel (a fellelhetőség helye, kibocsátó szervezet, kiadás ideje és helye, oldalszám, hasábszám, méret, sokszorosítás módja, peesétlenyomatok megléte, terjesztés útja, lelőhely, példányszám, nyomda, kiadócsoport összetétele, cím, alcím, első mondat, ami lehetővé teszi a másodpéldányok felismerését). Bár ő teljesen kimásolva publikálta a röpiratokat, a