Századok – 1973
Közlemények - Tardy Lajos: Verancsics Antal sztambuli követjelentései Grúziáról (1553-1557, 1567-1568) 91/I
VERANCSICS ANTAL KÖVETJELENTÉSEI 97 1554. szeptember 27-i jelentésében visszatér korábbi, 1554. május 3-i, valamint augusztus első napjaiban írt híradásaira, azokat kiigazítja, és sok jelentős hadivonatkozású adattal szolgál a grúz országokra vonatkozólag.2 6 „Az elmúlt nyáron szultáni parancsra háromsorevezős gályák futottak ki a Fekete-tengerre — először öt, majd később még három —, de egészen más rendeltetéssel, mint amelyet a kifutáskor közöltek. Ugyanis a török semmit sem tesz megtévesztési szándék nélkül. Az első öt gályát sem azért küldték, hogy azok a krimi tatárok Ázsiába való átkelését fedezzék, s az utóbbi hármat sem azért, hogy a Rioni-folyón veszélybe került előző hajók segítségére siessenek, mivelhogy azok az egész idő alatt sehol sem kerültek veszélybe. Az igazi ok az volt, hogy behajtsák az adót a mingrélektől, valamint a Colchis felett lakó grúzoktól — és hogy szemmel tartsák az ottani parti vizeket avégből, hogy az európaiak ne tudjanak ágyúkat eljuttatni a perzsákhoz. Ugyanis hírét vették annak, hogy kaffai kereskedők útján erre készülnek. Ez volt az igazi oka az első öt hajó elküldésének. A következő hármat viszont az Azovi-tengerre küldték a kozákok és az oroszok ellen, a krimi tatárok megsegítése céljából. Az oroszok és a kozákok ugyanis szövetséget kötöttek a tatár kán ellen és nagy sereget fegyvereztek fel, és a Don-folyón is hajóhadat indítottak útnak (vízijárműveik egyenként 25 ember befogadására alkalmasak és — mint hírlik — a magyar sajkákhoz hasonlítanak). A sereg és a hajóhad betört a krimi tatárok országába, kihasználva azt az alkalmat, hogy a tatárok Perzsiában harcoltak a török oldalán. Az oroszok és kozákok serege azonban megállt a határon s csupán 30 000 fegyverest küldtek — fosztogatás céljából — a hajóhaddal. Még mielőtt a török gályák odaérkeztek volna, az oroszok és a kozákok az Azovi-tengertől kezdve vógigportyázták az egész Don-vidéket, s miután még a töröknek is károkat okoztak, visszatértek saját területükre. Ugyanis ezt a tájat összefüggő erdőségek borítják, s ezekből a tatárok sok faanyagot termeltek ki és halmoztak fel, részben különféle ácsmunkákhoz szükséges anyagok készletezése végett, részben gályák és egyéb hajók építéséhez. Amikor a parton rábukkantak arra a nagymennyiségű anyagra, mely összegyűjtve és halomba rakva csak szállítóhajókra várt — az egészet felgyújtották. Amikor a törökök végre megérkeztek Kaffa városába, a tatárok közölték velük, hogy már nincs szükség a segítségükre, mivel az ellenség már régen elvonult a zsákmánnyal . . ." Ugyanebben a jelentésben Verancsics beszámol arról a híresztelésről is, hogy Thurgut (más néven Dragut), a kor rettegett kalózvezérének támogatására a török gályákat akar küldeni. „Sietve jelentést teszek Felségedhez, hogy . . . Andrea Doriát kellő időben értesíteni lehessen: folytassa nyugodtan az ostromot, mert a rablók innen semminő támogatást nem fognak kapni ... A török gályákon magyar rabok is voltak, jó ismerőseim, akiktől fenti értesüléseimet szereztem, valamint a korábbi leveleimben írt tatárvonatkozású adatokat, ti. hogy ezek a tatárok Sirvánnál vereséget szenvedtek . . . Űgy mondják, hogy a 40 000 hadrakelt tatárnak mintegy felét a perzsák emésztették el, azután sokakat a cserkeszek (a Krim-fólszigettel átellenben lakozó nép, melyet a régiek — Strabo szerint — zigo-knak neveztek)." Végezetül megírja, hogy a megvert és hazatért tatárokat, „amiért gyáván viselkedtek a cserkeszekkel és perzsákkal szemben", orr- ós füllevágással büntették. 1554. október 1-i levele további adatokkal egészíti ki az előző jelentésekben nyújtott helyzetképet. Egyben azt is megtudjuk belőle, hogy Verancsicsék nem rettentek vissza vakmerő lépésektől sem, amikor meg akarták ismerni a szultán valódi szándékait: „Szeptember hó 28-án ós 29-én két futár érkezett a hadseregtől ... ós e jelentések másolatát megszereztük". Majd kitűnik a levélből az is, hogy a török — a perzsa haderő irányában menetelve — abban a városban hagyta hátra valamennyi ágyúját, amelyben a részére élelmiszert szállító grúzok helyőrsége volt elhelyezve; csupán tábori 26 Verancsics III. köt., 339. 1. 7 Századok 1973/1
