Századok – 1973

Közlemények - Tardy Lajos: Verancsics Antal sztambuli követjelentései Grúziáról (1553-1557, 1567-1568) 91/I

"96 TARDY LAJOS Néhány hét múltán, 1554. május 3-án Ferdinánd királyt arról tájékoztatja, hogy a szultán rövidesen mintegy 50 háromsorevezős gályát küld az Égei-tengerre. ,, . . . Ha a hírhozók nem csalnak meg bennünket, tíz gályát a Fekete-tengerre is ki fog küldeni, hogy ezek átszállítsák a krimi tatárokat Kappadokiába, a grúzok ellen, kik — mint mondják — alig lesznek ötvenezren." Verancsics mindehhez még hozzáfűzi, hogy nem szavatol e hírek valóságáért.2

1 Következő, 1554 augusztus elején kelt leveléből azonban kitűnik, hogy fenntartásai indokolatlanok voltak: a szultán valóban elindította hajóhadát — ós ezekkel a mingrélek eléggé alaposan elbántak: ,, . . . azokat a háromsorevezős gályákat, amelyeket a tatárok átszállítása végett a Fekete-tengerre irányítottak, a mangrel (sic!) népek, akik Colchistól északra élnek s akiket régebben manrul-oknak (sic!) neveztek, beszorították egy folyóba, és ezek a hajók most nem tudnak sem előre, sem hátra haladni. E hajók megsegítésére most másik hármat szerelnek fel s nagy szavak hangzottak el a gyors intézkedés szükségességéről. Ám úgy tűnik, hogy útbaindításuk annál lassabban fog menni."22 Verancsics 1554. szeptember 4-i2

3

és október 1-i2

4

jelentésében a grúzok ismét a törökök szövetségesei2

5

gyanánt szerepelnek, amiért aztán a perzsák a legszörnyűbb kegyetlenséggel üldözik őket. Szeptember 4-i közlése szerint a porzsák, futást színlelve, a Naksiván-hegynél a törökök hátába kerültek. A menekülő török csapatok egy név szerint meg nem jelölt várban találnak menedéket. E vár őrségének eredetileg az volt a feladata, „hogy biztosítsa a grúzokat, akik a török sereg részére az élelmezésről gondoskodtak". Most ez a várőrség fel akarta tartóztatni a perzsákat, legalább addig, amíg a török — megfáradt hadseregével — Erzerumba nem érkezik. Ámde a perzsának nem az volt a szándéka, hogy megtámadja ezt az erős várat, „hanem a legerőltetettebb menetben a grúzok ellen vonult, akik iránt haraggal volt eltelve. Ugyanis visszaemlékezett arra, hogy a grúzok, akik vele korábban szövetséget kötöttek, szavuk megszegésével elpártoltak tőle és élelemmel látták el a törököket. Ezért most borzalmas öldökléssel, a csecsemőknek sem irgalmazva, halomra mészárolta a grúzokat bosszújában. És miután tűzzel-vassal megfenyítette ezt az egész tartományt, a gondolatnál is sebesebben visszafordult a még menetelő törökre, s azt — sebet s halált osztogatva — egészen Erzerumig üldözik." Ugyanebben a jelentésében Verancsics újabb híradással szolgál azokról a tatárokról, akik a szultántól azt a parancsot kapták, hogy törjenek rá Sirván tartományra. „A perzsák ellenállás nélkül, színlelt gondatlansággal bebocsátották őket, de mihelyt szélesebb területen kezdtek pusztítani, körülfogták őket, nagyrészüket leölték; azokat pedig, akik futással szabadultak a veszedelemből, a cserkeszek fegyverei fogadták és a mintegy 30 000 emberből vajmi kevés tért vissza hazájába." 21

Uo., 253. 1. 22

Uo„ 306. 1. 23

Uo., 324—327. 1. — Némileg bővebb változatát Id. Verancsics VII. köt., 185 -190. 1. 24

Verancsics III. köt., 342-343. 1. 25

Ezekben az évtizedekben a velencei követjelentések is nem egyszer a törökök szövetségeseinek nevezik a grúzokat — ugyanakkor beszámolnak arról is, hogy a perzsák milyen sokat köszönhetnek a grúzok segítségének. Az oszmán hadsereg erejének ismertetése során rendszerint rámutatnak arra, hogy a szultán segédcsapatait („forze ausiliare") Európában a tatárok, moldvaiak és havasalföldiek, Ázsiában a grúzok és kurdok képezik. De kiemelik, hogy míg a többiek adófizetők ós alávetettek, addig „li Giorgiani sono liberi e non tributari, i quali col numero di trenta;mila cavalli fanno maggior l'esercito del Gran Signore" (Garzoni Costantino jelentése, Albèri: i. m„ Ser. III., vol. II, 144. 1.). — Szamche-Szaatabago fejedelemség politikájára ld. N. Berdzenisvili—J. Dzsavahisvili—Sz. Dzsanasia: Isztorija Gruzii. I. köt. Tbiliszi. 1946, 340—342. 1.