Századok – 1973

Történeti irodalom - Makó az első felszabadult magyar város (Ism. Kopasz Gábor) 1023/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 1025 Polányi az eseményeket részletesen írja le. Forrásaiból sokat idéz és sok statisztikai adatot közöl. A kötet következő dolgozata Oltvai Ferenc : „Makó gazdasági, társadalmi ós politikai élete az 1929 —1933-as gazdasági válság időszakában". — Itt jellemezte is a válság beálltát az, hogy súlyos adóterhek nehezedtek a termelő lakosságra. Ezért a kisgazdák maguk végezték a munkát családtagjaikkal, nem fogadtak fel sem éves, sem időszaki munkásokat. Nem volt munkaalkalom, nagy lett a munkanélküliség. Nagy volt a termény- és állatkínálat, a kereslet pedig egészen minimális. A bolettával a kormány csak a kenyérgabona termelőit segítette, de nem támogatta a hagyma-, zöldség- ós szőlőtermelőket. 1930-ban már teljesen lehetetlen volt a hagymatermést értékesíteni. Oltvai részletesen foglalkozik a baloldali pártok szerepével a válság éveiben, kiemelve az illegális KMP aktivitását. Jelentős levéltári forrásanyagot és helytörténeti feldolgozást használt fel, amelyekre pontosan hivatkozik. Tamasi Mihály „A demokratikus összefogás sikerei Makón" című tanulmányában a Horthy-rendszer 1934—1940-ig terjedő évei történetét tárgyalja. A pártpolitikai élet jellegzetes sajátossága, hogy a Kossuth-Párt Makón nem olvadt bele a Kisgazdapártba, mint máshol az országban. Makón tovább működött mintegy korszerűsített radikális programmal, s ez rendkívül jelentős volt a politikai élet további fejlődése szempontjából. Ebben a pártban kapcsolódott be egészen fiatalon a politikai életbe Erdei Ferenc is, aki demokratikus szövetkezeti elveit a hagymakertészek szövetkezetének termelő szövetkezetté való átalakításával akarta már ekkor megvalósítani. Erdei Ferencnek mint a makói Kossuth-Párt titkárának nagy érdeme volt abban, hogy a népi írók Makón 1937-ben létrehozták a Márciusi Frontot. A Márciusi Front legradikálisabb szárnyát a debreceni fiatalok csoportja képezte, amely a Kommunista Párttal való legszorosabb együttműködés eredményeként jött létre. A Makón létrehozott ellenzéki front és a Márciusi Front a kormány ellenintézkedései következtében felbomlott, s ezután került sor arra, hogy a népi írók ugyancsak Makón egy marosi dereglyén 1939. június 29-én megalapították a Nemzeti Parasztpártot. A könyv következő tanulmánya Polányi Imre: „A világháború évei" c. írása. — Ebből kitűnik, hogy a kormánypárt Makón és Csanád megyében is igyekezett mind jobban kiépíteni szervezeteit, a nyilas pártok is megszaporodtak a háborús években. A szerző itt egyébként sok ismétlésbe bonyolódik, különösen a nyilas pártokkal kapcsolatban, amiket már Tamasi is elmondott az előző dolgozatban. Szerkesztői feladat lett volna a tanulmányok közötti átfedések, a gyakran előforduló ismétlések kiküszöbölése, a kronológiára való törekvés fokozottabb érvényesítése. A szerkesztő feladata lett volna olyan ellentmondások feloldása is, hogy pl. Polányi Imre állítása szerint Szöllősi Jenőt kisgazdapárti programmal választották meg képviselőnek, az előző cikkben viszont Tamasi azt írja, hogy Szöllősi Jenő megválasztása párton kívüli független ellenzéki programmal történt. Polányi tanulmányában helyesen utal arra, hogy a német megszállás után a kormány elrendelte a levélcenzúrát. Minden sztrájkot, munkamegtagadást internálással büntettek. Az összes demokratikus szervezeteket, egyesületeket, pártokat feloszlatták. A kötet zárótanulmánya Tamási Mihály „Makó felszabadulása. Harc a népi demokratikus fejlődésért" című dolgozata. — A szovjet csapatok Makót 1944. szeptember 26-án szabadították fel, így a magyar városok közül a demokratikus élet itt indult meg elsőnek. Újjászervezték a városi közigazgatást, létrehozták a polgárőrséget. Az MKP makói szervezetét október közepén alakították meg. Ettől kezdve még céltudatosabb lett az újjáépítő munka. Új lendületet jelentett az is, hogy október végén Budapestről hazaérkezett Makóra Erdei Ferenc, aki azonban hamarosan Szegedre távo-