Századok – 1973

Történeti irodalom - Makó az első felszabadult magyar város (Ism. Kopasz Gábor) 1023/IV

1024 TÖRTÉNETI IRODALOM A kiskereskedelmen kívül jelentős volt a mezőgazdasági termékek nagykereskedelme. Mindenek előtt a hagymakereskedelem, továbbá a hízottsertés és a baromfikereskedelem volt jelentős. Makón a múlt század legvégétől kezdve jöttek létre az egyes rétegek társadalmi szervezetei. Az egyesületek között a 48-as függetlenségi olvasókörök hálózata volt a legkiterjedtebb. Ezek tagságának túlnyomó részét a tanyai kis- és középparasztok, valamint a hagymatermelők adták. E demokratikus és ellenzéki irányú olvasókörök voltak egyben a 48-as Függetlenségi Kossuth Párt helyi szervei is. A Gazdasági Egyesület a tanyásgazdák szervezete volt. A Hagymakertészek Egyesülete szakmai-társadalmi szervezet volt, s politikai irányvonala megegyezett a 48-as olvasókörökével. A munkásosztály társadalmi-politikai szervezetének szerepét a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek töltötték be. Ezekben tömörültek, fejlődtek a munkásosztály legharcosabb egyéniségei. Innen indultak ki a munkások sztrájkjai, amelyekre vonatkozóan már az 1880-as évektől kezdve találhatók adatok Makó történetében. Tamasi Mihály „A polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság" című tanulmánya Makó 1918 —1919. évi történetét foglalja össze. A Magyar Nemzeti Tanács távirati felhívására Makón is megalakították a helyi nemzeti tanácsot. Életrehívták a nemzetőrséget. Újjászervezték a Szociáldemokrata Pártot és a szakszervezeteket, amelyeknek taglétszáma igen megszaporodott. A baloldali szociáldemokraták egyre inkább arra a meggyőződésre jutottak, hogy a párt nem tudja valóra váltani a nagy tömegek célkitűzéseit. Ezek tehát a Szociáldemokrata Párton belül 1918 december második felében megalakították a KMP makói csoportját, s így működtek egészen a Tanácsköztársaság kikiáltásáig, amikor szervezetileg önálló párttá alakultak. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásáról a makóiak március 22-én értesültek. A munkástanács vette kezébe 1919 március végén itt is a hatalmat és a kommunistákból megalakult a direktórium. Az áprilisi választások folyamán 70 tagú városi tanácsot és 11 tagú intéző bizottságot hoztak létre. Szocializálták az üzemeket és a 100 holdon felüli birtokokat. Kiépítették a kisipari termelőszövetkezeti rendszert. A proletárdiktatúra működését, további szervezkedését a szerb megszálló katonaság szüntette meg, amikor április 27-ón megszállta a várost. Később francia gyarmati katonaság vonult be Makóra, amelyet aztán június 17-én román megszálló csapatok váltottak fel. Polányi Imre: ,,Az idegen megszállástól a gazdasági válságig" című dolgozata az 1920. és 1928. évek közötti időszak történetét elemzi. Makót a román királyi megszálló csapatok 1920. március 29-énhagyták el, és helyüket az ellenforradalmi magyar hadsereg és hatóságok foglalták el. A román csapatok kivonulásuk előtt az üzemeket leszerelték, a haszonállatokat elhajtották. Az elcsatolt területekről megkezdődött a menekülő lakosság beáramlása. Megnövekedett az éhezők, a munkanélküliek és a lakásnélküliek száma. A különféle politikai pártok szervezkedése általában az országoshoz volt hasonló. Ettől csupán annyiban tért el, hogy Makón a 48-as Függetlenségi Párt erős szervezetet épített ki. A szakszervezetek szervezkedését 1923-tól engedték meg, amikor öt szakcsoport alakult meg: a famunkások, a cipész- és csizmadiamunkások, a szabómunkások, a festőmunkások, továbbá a vas- és fémmunkások szakszervezetének makói csoportjai. A munkások szervezkedését és elégedetlenségét az ellenforradalmi rendszer éveiben több sztrájk jelezte. 1923-ban a makói munkások 10 sztrájkot küzdöttek végig. A megrendezett terrorperekkel a kommunista pártot illegalitásba kényszerítettek, de 1928-ban megalakult Makón az illegális kommunista sejt.