Századok – 1973
Közlemények - Tardy Lajos: Verancsics Antal sztambuli követjelentései Grúziáról (1553-1557, 1567-1568) 91/I
VERANCSICS ANTAL KÖVETJELENTÉSEI 95 1553. november 1-i jelentésének számunkra legérdekesebb része1 3 szintén arról szól, hogy ha a török császár abbahagyja a perzsa hadjáratot, ismét teljes erejével Magyarország ellen fordulhat. Ugyanebben az írásában1 4 találkozunk először a perzsák és törökök között Sirván miatt felmerült, örökösen visszatérő problémával, melyet Verancsics és portai ismerősei az erdélyi problémával helyeznek párhuzamba.1 5 Ez a kérdés az egyik fő témája 1553. november 8-i híradásának is.1 6 1553. december 3-i jelentésében ábrázolja Verancsics a legplasztikusabban Erdély és Magyarország sorsának függését a török—perzsa háborútól. Verancsics itt kifejti:17 a török minden mesterkedése arra irányul, hogy Erdélyt végleg elvegye a magyar királytól. A béketárgyalások örve alatt is csak ezen munkálkodik. Az egyedüli, ami mentheti Erdélyt: a török—perzsa háború — és ezt a lehetőséget ki kell használni Erdély megtartása érdekében, minthogy ettől függ „egész Magyarország sorsa is — hiszen a török császárnak nincs elegendő ereje ahhoz, hogy mindkét irányban egyszerre háborúzzék". Majd érezhető örömmel közli a királlyal, hogy az előcsatározások során a perzsák eddig sokkal nagyobb károkat okoztak a töröknek, mint viszont.1 8 1554. január 17-én arról tudósítja Verancsics a magyar királyt, hogy a szultán a telet Jeruzsálemben akarta eltölteni, de még oda sem ért, amikor hírét vette a perzsa előnyomulásnak ós annak, hogy emiatt Van vára is veszélybe került.1 9 1554. március 30-i jelentéséből arról értesülünk, hogy a török a perzsa határvidéken, Sirván tartományban három végvárat készül építeni, ezekből akar rátörni a szomszédos perzsa területekre, hogy felperzselje azokat. A török óriási tömegű katonaságot indít Ázsia felé, „s mint beszélik, 600 lótehernyi pénzt — ami lovanként ezer aranyat jelent! — is útbaindított oda". Majd leírja a perzsa uralkodó fortélyát, melyet annak érdekében alkalmazott, hogy kipuhatolja főembereinek igazi nézetét a török elleni háború kérdésében;2 0 ennek eredményeképpen kitűnt, hogy az udvari tanács valóban egyhangúan követeli a törökkel, valamint a velük tartó grúzokkal való leszámolást. mácia Grúzia iránti érdeklődését is. — Érdekes módon a Grúziával kapcsolatos ismeretek nagyjából ezen a színvonalon rekedtek meg az ezt követő évszázadok során, még jelesebb tudósok munkáiban is. J. W. Zinkeisen az oszmán birodalom történetéről írt terjedelmes munkájának III. kötetében elég hosszasan foglalkozik a XVI. századi Grúziával (192-198. 1.), de ezirányú ismeretei még mindig elsősorban Tommaso Minadoi kitűnő, de régen túlhaladott munkáján alapulnak. Míg Verancsics mindig világosan megkülönböztette a grúzokat a mingrélektől, addig Zinkeisen (1803—1863) így kezdi a grúzokról szóló fejezetet: „Das Volk der Georgier oder Mingrelen . . . zerfiel damals in vier Hauptstämme"; mindezt a továbbiakban hasonló tévedések és pongyolaságok követik. 13 Verancsics III. köt., 125. 1. 14 Uo. 127. 1. 15 ,,. . .van egy bizonyos Sirván nevű tartomány a perzsa király birtokában, melyet a török császár magának követel a perzsa királytól, s melynek fejében békét ígér ez utóbbinak. De a perzsa király kijelentette, hogy Sirvant nem adja oda, csak a nyakával együtt . . . Azok, akik nekünk ezt a hírt hozták, azt mondották, hogy a török császárnak éppen olyan ügye van a perzsa királlyal Sirván vonatkozásában, mint Felségeddel Erdély vonatkozásában. . ." 16 Verancsics III. köt., 134.1. 17 Uo., 153. 1. — Egyébként ugyanígy látja ezekben az években a helyzetet Antonio Erizzo is, a velencei köztársaság portai követe (Albèri: i. m., Ser. III., vol. III., 132. 1.). 18 1553-ban — a későbbi évekhez viszonyítva — Verancsics még kevéssé ismerte és ismerhette a török —perzsa háborúnak Grúziával kapcsolatos sok friss eseményét. Ezekről a velencei köztársaság egy névtelen ügynökének ezévben Aleppoban összeállított jelentéseiből értesülünk; ezek előzményeit adják azoknak az eseményeknek, amelvekről Verancsics 1554-ben számol be (Albèri: i. m., Ser. III., vol. I., 256, 259. 1.). 19 Verancsics III. köt.. 178, 196. 1. 20 Uo., 221. 1.
