Századok – 1973

Történeti irodalom - Der Schriftenverkehr zwischen dem päpstlichen Staatssekretariat und dem Nuntius am Kaiserhof Antonio Eugenio Visconti 1767–1774 (Ism. Mályusz Elemér) 1013/IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 1017 mert az ő családja firenzei patríciusi volt, magatartása egyezett azonban a másik kettőével, a papi hivatásról velük egyetértően gondolkozott. Ő a subdiaconusi rendet 56 éves korában vette fel, akkor, amikor már elnyerte a bíborosi kinevezést, az 1713-ban született Visconti 1759/60-ban szenteltette fel magát, s Pallavicini ugyanezt nápolyi nunciusi kinevezésének évében tette. Különböző egyéniségek. Torrigiani jezsuitabarát, Visconti janzenista érzelmű, akit lelkiismerete nyugtalanított, hogy vajon leteheti-e a bíborosi esküt, Pallavicini simulékony modorú ügyes diplomata, abban azonban megegyeznek, hogy a papi pályát nem hivatástudatból választják, hanem mint olyan értelmiségi munkakört, amelynek ellátására tanulmányaik képesítik őket, összeköttetéseik pedig eleve bizonyossá teszik, hogy az egyházi hierarchia legmagasabb fokáig fognak feljutni. Ugyancsak középkori vonás a nuncius gondoskodása unokaöccséről, Visconti Francescoról. Fiatal ember, az első tudósítás szerint, amelyből értesülünk felőle, éppen himlőben fekszik s fiatalságára hivatkozva tagadja meg tőle a pápa a megbízást, hogy elvigye és átadja Firmian passaui püspöknek a bíborosi biretumot, ami első lépése lett volna a diplomata pályán. A gondos nagybácsi azonban nem csügged, nem hagy fel újból és újból pártfogó közbenjárásra kérni az államtitkárt, s kitartása el is éri célját, mert az utolsó hír, amelyet a nepos felől megnyugodva vehetünk tudomásul, úgy szól, hogy Pallavicini ajánlására elhangzott a pápa kegyes ígérete. A kiadvány azon kívül, hogy segít megérteni a bécsi udvar és a pápaság kapcsolatát, hazai történetünk nem egy fontos részletének megismerését teszi lehetővé. A szemünkbe tűnő problémák közül csak egyre, a munkácsi görög-katolikus püspökség felállítására utalunk. Erről a kérdésről ugyanis Hodinka Antal részletesen szólt 1909-ben megjelent nagy monográfiájában3

s így, ha az ő előadását történetírásunk színvonalára jellemzőnek tekintjük, az összehasonlítással könnyen megállapíthatjuk, mily vonatkozásokban s mily mértékben jelenti ismereteink bővülését már a hivatkozásszerűen elénk táruló forrásanyag s mily ellentétek megértéséhez segítene hozzá az iratok tüzetesebb tanulmányozása. Csak a mennyiségi szempontra ügyelve is mérlegelhetjük a különbséget. A Nunziatura di Germania-fondban ugyanis már kutatott Hodinka, s idéz belőle 1766. jún. 26-ról és júl. 12-ről keltezve két iratot.4 Ezeknek a jelentéseknek szerzője azonban Borromeo, annak pedig nincs semmi nyoma, hogy Visconti és az államtitkárság közti iratváltással bármily kis részben Hodinka megismerkedhetett volna. Ha szabad ezt az egyetlen esetet általánosítanunk, azt kell mondanunk, hogy a kötetben számba vett iratanyag teljes egészében ismeretlen történetírásunk előtt. A kiadvány mindenképpen megérdemli, hogy mint forráskészletünk értékes gyarapodását tartsuk számon. Mályusz Elemér 3A munkácsi görög-katolikus püspökség története. Budapest. Akadémia. 1910. 607 — 625. 1. 4 Uo. 611. 1. 1. j.