Századok – 1973

Történeti irodalom - Papacostea Şerban: Oltenia sub stăpînirea austriăca (1718–1739) (Ism. Miskolczy Ambrus) 1006/IV

1006 TÖRTÉNETI IRODALOM ÇERBAN PAPACOSTEA: OLTENIA SUB STÄPlNIREA AUSTRIACA (1718—1739) (Bucureçti, Editura Academiei. 1971. 342 1.) OLTENIA OSZTRÁK URALOM ALATT (1718-1739) Olténia osztrák megszállása nemcsak egyszerű katonai aktus volt. Az „osztrák kísérlet" lényege Papacostea szerint már a felvilágosult abszolutizmus egyes elemeit politikájában érvényre juttató abszolutista állam ós a feudalizmus adott rendszeréhez ragaszkodó bojáreág szembekerülése. Az uti posseditis elve alapján Habsburg birodalomhoz került Olténia újjászervezéséhez az osztrákok mint hódítás jogán elfoglalt tartomány újjászervezéséhez kezdtek hozzá. A császár az „Oltón inneni Valaehia hercege" címet vette fel és az új tartományt az újszerzeményi bizottság fennhatósága alá helyezte. Az újjászervezés közvetlen ellenőrzését pedig a nagyszebeni főhadparancsnokra bízta, így Olténia osztrák megszállása már kezdettől fogva keresztezte az osztrákokat felszabadítóként váró nagybojárság teljes belső autonómiát célzó erőfeszítéseit. A szabad vajdaválasztás és a különböző tisztségek betöltése kizárólagosságának jogát kérő nagybojárság csak a közigazgatást irányító guberniumban, a bán elnöksége alatt álló négytagú „administratio"-ban kapott szerepet, de 1726-ban a báni intézményt eltörölték és az administratio élére is osztrák tábornok került. A központi hatalom és a nagybojárság közötti küzdelem az adóalany meghatározása és az adó beszedése körül bontakozott ki. Az osztrák uralom véget akart vetni a parasztság állandó belső vándorlásának; a „szökéseknek", annak, hogy az adóalanyt a több kedvezményt és természetesen az állami adóztató szervekkel szemben nagyobb védelmet biztosító állami tisztséget is viselő nagybojárok saját birtokukra telepítve „eltitkolják". A fennakadás nélküli adóztatásnak elengedhetetlen előfeltétele volt a lakosság nagyságának felmérése. A szerző szerint ezek az összeírások csak az osztrák uralom vége felé megbízhatók, amikorra a hazai nagybojárságot a jelentős közigazgatási tisztségekből kiszorították. Sok félreértést oszlat el Papacostea monográfiája Olténia gazdasági életét tárgyaló fejezetében. Tisztázza, hogy a mezőgazdasági árutermelés még a megszállás első gabonakonjunktúrát biztosító éveiben sem jelentett rendszeres tevékenységet. A piacnak nem volt olyan vonzóereje, mint a XIX. század második felében, bár a búzát kifejezetten osztrák és török exportra termelték, s az osztrákok gyakran meg is tiltották a török birodalom felé való gabonaexportot. Az egyetlen rendszeres pénzforrást, melyből az adók nagyrészét is fizették, az állat-, elsősorban a juhtenyésztés és a juh, valamint állati termékek, viasz ós méz török birodalomba irányuló exportja jelentette. Az osztrák uralom Olténiának ezt a török birodalomhoz való kapcsolódását nem tudta megváltoztatni. Az osztrákok saját pénzük kiáramlásának sem tudtak véget vetni. A török birodalommal való gazdasági kapcsolatok erősségén mondott csődöt végül sok kísérletezés után az osztrák pénzrendszer maradéktalan bevezetése és az Olténián belül forgalomban levő török pénzek leértékelésének a lakosság előtt határozottan népszerűtlen kísérlete. A szerző külön fejezetben mutatja be a társadalmi struktúra alakulását és annak szoros kapcsolatát a mezőgazdasági tevékenységgel. Az osztrák reformok ezen a téren gyakorolták a legnagyobb hatást a fanarióta uralkodók későbbi politikájára. Az osztrák hatóságok ugyanis a csak földesúrnak adózó ós korlátlan földesúri fennhatóság alá tartozó rumân réteg létét nem ismerték el. Egységesítették a paraszti szolgáltatásokat, a rumânt kivonták a földesúri joghatóság alól és önálló jogi alannyá tették. így véget vetettek