Századok – 1973
Történeti irodalom - Dolmányos István: Finnország története (Ism. Niederhauser Emil) 1001/IV
1001 TÖRTÉNETI IRODALOM tökéletesen tiszta és valóban értékelhető kép teszi teljessé: valóban szerves részei a szövegnek, amelynek tömörsége, szűkszavúsága így tökéletesen feloldódik a gazdagon áradó látványban, miközben azonban az összbenyomás móg fokozottan konkrétté válik. A kép itt már nem csupán dekoráció vagy illusztráció: maga is szinte szöveggé, azzal egyenértékű és éppen a képek nagy száma folytán azonos bőségű információ hordozójává válik. Amit hiányolhatunk, az itt is az építészet rosszabbik, sajnos átlagosabb arcának bemutatása: a képanyag itt — még inkább mint a szöveg — a kvalitásos építészet felé mutat. A történész számára nem kevésbé jelentős a kötetet lezáró bibliográfia sem. Történészkutatóink egy korszak forrásai között mindeddig kevésbé vették figyelembe a (látszólag) csupán sajátlagosan műszaki-építészeti problémákkal foglalkozó folyóiratokat, könyveket. Ám éppen korunkra, a technikának ós kivált az építészetnek a társadalom életébe oly közvetlen, mindennél sokoldalúbb benövése folytán, a történész bizonyos, már távolról sem műszaki területeken, így pl. az életmód kutatásában is egyre kevésbé nélkülözheti ennek az irodalomnak segítségét. Merényi elsősorban műszaki-építészeti folyóiratokat feldolgozó, természetszerűen igen erősen szelektált, de még így is impozáns, az ismertetett alkotásokra, művekre utaló bibliográfiája közvetlen használhatóságán túl, általában is igen alkalmasan érzékelteti azt a segítséget, amit ez a forrásanyag a kor történészkutatója számára is nyújtani képes. Egyes hiányosságai, helyenként részletkérdésekben vitatható felfogása ellenére is Merényi könyvét egészében — mint arra már elöljáróban is utaltunk — nemcsak az építészet- vagy a művészettörténész, hanem a kor bármely irányú kutatója számára is igen hasznos és jól használható könyvnek tartjuk. Eredményeinek felhasználása, de továbbfejlesztése, bővítése is (pl. talán az általunk javasolt egyes irányokban is) a kor minden kutatójának fontos, de most már el is végezhető feladata. vörös károly DOLMÁNYOS ISTVÁN: FINNORSZÁG TÖRTÉNETE (Budapest, Gondolat. 1972. 438 1., 20 tb.) Az utóbbi tízegynéhány évben örvendetesen gyarapodó egyetemes történeti irodalmunk komoly gazdagodását jelenti Dolmányos István új könyve. Jelenti ezt már csak azért is, mert mondhatni teljesen új területet tárt fel ezzel a munkával. Finn szerzőktől már megjelent (persze még a felszabadulás előtt, polgári szellemben írt) magyar nyelvű összefoglalás, magyar nyelvészek munkái is adtak egészen rövid tájékoztatót a finn nép történetéről, de ahogy Dolmányos István joggal hívja fel a figyelmet mindjárt előszava elején, magyar történész tollából még nem jelent meg könyv Finnország történetéről. De egyetemes történeti irodalmunk gazdagodását jelenti ez a könyv más vonatkozásban is. A szerző maga ugyan több ízben leszögezi, hogy csak népszerű munkáról van szó. Valójában azonban ennél többről. Dolmányos István igen nagy szakirodalmat használt fel, finn, orosz, nyugati nyelveken írt munkákat, visszaemlékezéseket, de az egész anyagot ő fogta össze jól szerkesztett, egyéni kompozícióban. Fontos, sokat vitatott kérdésekben önálló megoldásokat hoz, olykor az eddigi szakirodalommal vitatkozva teszi a maguk helyére az egyes jelenségeket. így tehát voltaképpen tudományos összefoglalásról beszélhetünk, amely biztos marxista—leninista álláspontról tekinti át a finn nép fejlődését. Az első, őstörténeti fejezetet Bereczki Gábor nyelvész írta, aki a mai tudományos ismeretek szintjén mutatja be a finnek, ill. kissé általában a finn-ugorok őstörténetét,
