Századok – 1973
Történeti irodalom - Dolmányos István: Finnország története (Ism. Niederhauser Emil) 1001/IV
1002 TÖRTÉNETI IRODALOM ebben a fontos, de még sokkal nehezebb stúdiumban azt foglalva össze, amit mai ismereteink szerint tudhatunk, és amin alkalmasint csak további régészeti kutatások módosíthatnak majd érdemlegesen. A következő két fejezetben, amelyek az őstörténeti bevezetéssel együtt a könyv kisebb felét teszik ki, a szerző a feudalizmus korszakának az eseményeit vizsgálja a svéd uralom időszakában, 1809-ig. A finnek lakta terület ekkor a svéd állam része, így története óhatatlanul összefonódik a svéd történelem szakaszaival. Dolmányos István fölényes anyagtudását bizonyítja, hogy nem vész el mégsem a svéd történelemben, nem pótolja a finn történelmet a svéddel, hanem a belső-svédországi fejlődés alapvető mozzanataira utalva a finn tartomány történetét tárgyalja. Már itt kiemeli a parasztság sajátos helyzetét, azt, hogy nem került jobbágysorba, hanem még a rendi gyűlésen is hallathatta szavát negyedik rendként. Ha ez nem is jelentett elhatározó szerepet, és a rendi gyűléseken kisebbségben levő parasztság nem egyszer nagy felkelésekben kellett, hogy érdekeiért fellépjen. A svéd uralomnak megfelelően a nemesség svédekből került ki, ill. az esetleges finn származású nemesség is elsvédesedett. A tartományi különállás, autonómia gondolata azonban a svéd nemességet is szembefordította a birodalmi központtal, különösen aXVIII. század második felében kibontakozó abszolutizmus idején. Nagyobb önállóságot kívánt. Ennek az elképzelésnek a megtestesítője Göran Magnus Sprengporten, aki orosz segítséget próbált igénybevenni ehhez, és az orosz uralom megteremtése után rövid időre első főkormányzója lett a Finn Nagyhercegségnek. Dolmányos igen meggyőzően mutatja be, bírálva a finn polgári történetírás felfogását, mennyire helyes volt ez az állásfoglalás. A könyv második, nagyobb fele 1809-től napjainkig mutatja be Finnország történetét, az 1917-ig terjedő korszakot, a forradalmak korát, és az utolsó félszázadot tárgyaló három fejezetben. Finnország a cári birodalmon belül egészen sajátos helyzetet foglalt el, önálló kormányzattal, vámrendszerrel, idővel önálló pénzrendszerrel, alkotmánnyal, amelyet még I. Miklós és III. Sándor sem mert felszámolni, csak az orosz uralom utolsó évtizedeiben történtek erre kísérletek. A kormányzat ezt az autonómiát kezdetben a svéd nemességnek adta meg, amely az alkotmány értelmében továbbra is (bár ritkán) ülésező rendi gyűléseken a vezető szerepet játszotta. A svédekkel szemben azonban maga a kormányzat is olykor bátorította a finn nyelvi és politikai igényeket. így a XIX. században ment végbe az a folyamat, amelynek a során a svéd kulturális és politikai uralmat fokozatosan felváltotta a finn elem egyenjogúsága, majd túlsúlya. Dolmányos nagyon szépen mutatja be, hogyan indult meg a finn nemzeti öntudat ébredése, amiben a kulturális kérdéseknek jelentős szerepük volt (a finn nyelv ápolása, a Kalevala összeállítása). Ebben nagy szerepet játszott a kapitalista korszak beköszöntével a finn munkásosztály kialakulása és megerősödése. Ez különösen 1905 után mutatkozott meg, amikor a már polgári demokratikus alapokon szervezett finn parlamentben a szociáldemokrata párt a legerősebb politikai párttá nőtte ki magát. A kormányzat részben még 1905 előtt, részben pedig a sztolipini reakció korában számos intézkedést tett a finn önkormányzat megnyirbálására. A finn autonómia, majd a finn önállóság legjelentősebb támasza az oroszországi proletariátus és a bolsevik párt volt. Az Októberi Forradalom győzelme után a szocialista államhatalom rögtön elismerte Finnország önrendelkezési jogát, ahogy azt a bolsevik párt korábban is hirdette. Dolmányos hangsúlyozza, mennyire fontosnak látta Lenin az önrendelkezés jogát, és éppen a finn példával igazolta, hogy az önrendelkezés elvének a meghirdetése teszi majd a nemzetiségek proletariátusát a bolsevikok legszilárdabb szövetségesévé. Az Októberi Forradalom után éppen az új szovjet állam állásfoglalása tette lehetővé Finnország önállóságának a kikiáltását, addig a burzsoázia nem gondolt erre, hanem
