Századok – 1973

Vita - „Kelet-Európa története a XIX. század első felében.” Beszámoló Arató Endre doktori disszertációjának vitájáról (Palotás Emil) 970/IV

BESZÁMOLÓ ARATÓ ENDRE DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL , 981 E számszerű egybevetés, bár fontos részletekre is utal, nem helyettesítheti a további kutatások elvégzését. A disszertáns mégis vállalkozott erre, mivel a kérdés körül folyó vitában hasonló egybevetésekre eddig még nem került sor. 1832-ben a moszkvai kormányzóságban 782 üzem működött. Ez a szám 1843-ra 1282-re növekedett, a foglalkoztatott munkások száma pedig ebben az esztendőben 106 402. Maga Moszkva városának ipara is jelentős mértékben meghaladta az egész Magyarországét: 787 üzem közel 50 ezer munkással. Az egész Magyarországon pedig (Erdély és Horvátország nélkül) a negyvenes évek derekán 528 üzem működött 23 400 munkással. Galíciában 1850-ben 234 ipartelepről tudunk. 1843-ban Moszkva kormányzóságban 80 gőzgép működött 1330 lóerővel, ebből Moszkva városára 50 esett 693 lóerővel. Ezzel szemben Magyarországon (ez alkalommal beleértve Erdélyt és Horvátországot is) 1843-ban 13 gőzgép dolgozott 144 lóerővel. Galíciában 6 gőzgép működött 74 lóerővel. A szóbanforgó területek lakosságának száma: a moszkvai kormányzóságnak másfélmillió, Magyarországnak (Erdéllyel és Horvátországgal) 14 millió 300 ezer, míg Galíciának 4 millió 600 ezer. A nemzeti piacnak a korai nacionalizmusnál játszott közvetett szerepét illetően Arató Endre kifogásolta, hogy az opponens bizonyos megállapításait úgy emelte ki, hogy nem vette tekintetbe a munka egészét. így a kulturális fejezet taglalja a nemzeti gondolat jelentkezését azoknál a népeknél is, ahol nyoma sincs az önálló nemzeti piac kialakítására irányuló törekvéseknek. A munka szól olyan jelentős fegyveres küzdelmekről, amelyeket az önálló nemzeti piac iránti vágy nem magyaráz (a balkáni fegyveres harcok, vagy Samil küzdelme a Kaukázusban). Ellenkező oldalon viszont a cseh nemzeti mozgalom csak fokozatosan tér politikai területre és 1848-ig fegyveres harcra nem is került sor. A disszertáns egyetértett Berend T. Ivánnal abban, hogy a nemzeti törekvések korántsem deriválhatók egyszerűen a nemzeti piac közvetlen igényéből, de hangsúlyozta, hogy szükséges az összefüggést is vizsgálni közöttük. Ami viszont a szegénysógórzet szerepét illeti a nacionalizmus megjelenésekor: ez nem magyarázat olyan népeknél, amelyek nem rendelkeztek nemesi osztállyal, de megvolt náluk a nemzeti gondolat. Ezen esetekben a gyenge polgári elemek is hordozói voltak a nemzeti gondolatnak. A magyar államnyelvvel kapcsolatos problémánál a kérdésfelvetés indokoltságát az is aláhúzza, hogy e tárnáról, illetve a többnyelvűség bevezetéséről napjainkban is folyik elméleti és gyakorlati vita. A szerző nem kívánta a magyar diplomatikai nyelv körüli küzdelmet csak egy oldalról, a nemzetiségek oldaláról vizsgálni „és minden árnyalás, differenciálás nélkül elítélni azt, miként ma a szomszéd országokban mai nézeteiket a múltba vetítve többen teszik". Az igazságszolgáltatás nyelvénél az ügyet bonyolítja, hogy nem burzsoá igazságszolgáltatásról van szó — a polgári forradalom előtt vagyunk, Egyébként a megyei bíráskodás magyar nyelvének indokoltsága egyáltalán nem zárja ki, hogy a nemzetiségek a perek során használják anyanyelvüket. Andics Erzsébet fejtegetését a „divide et impera" koncepció alkalmazásáról a szerző elfogadta és utalt arra, hogy e politika klasszikus példájával, az 1846. évi galíciai felkeléssel maga is viszonylag alaposan foglalkozik. Rávilágít arra, hogy a galíciai osztrák hatóságok ugyanakkor, amikor a parasztfelkelést felhasználták a függetlenségükért harcoló lengyel nemesek ellen, féltek a parasztok megmozdulásaitól is. A korai nacionalizmusok értékeléséről a vitában elhangzottakat vizsgálva Arató Endre ismét emlékeztetett a polémia korábbi történetére. A disszertáció hasznosította e vita tanulságait. Alapgondolata az, hogy valamennyi kelet-európai nép esetében a nacionalizmus kétarcúságának bemutatása szükséges. A disszertáció egészéből világosan elénk tárulnak a negatív vonások a nyelvújításban, a romantikus nacionalista beállítottságú történeti munkáknál stb. Az értekezésnek nem elsőrendű feladata a disszertációban is ismertetett téves nézetek elemzése, s bár a szerző nem téveszti szem elől, hogy alapjában hibás koncepciókról van szó, nem kíván egyoldalúvá válni azáltal, hogy elhallgatja e 11 Századok 1973/4.