Századok – 1973

Vita - „Kelet-Európa története a XIX. század első felében.” Beszámoló Arató Endre doktori disszertációjának vitájáról (Palotás Emil) 970/IV

BESZÁMOLÓ ARATÓ ENDRE DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL , 982 nézeteknek a korban játszott pozitív szerepót. A múlt század első felének sajátosságai indokolják, hogy az értekezésben a pozitív vonások dominálnak. Ugyanakkor Arató Endre néhány példán illusztrálta a kérdések konkrét megvizsgálásának szükségességét, így a szlovák nyelvújításban nem tud „negatív töltetet" látni azért, mert Sturék elvetették a esehhez közelebbálló nyugat-szlovák nyelvjárást. Ma a közép-szlovák nyelvjárás a szlovákok irodalmi nyelve, és ez a csehszlovák integrációt sokkal kevésbé akadályozta, mint a csehszlovák nemzet egységét hirdető csehszlovákizmus, amely érveit a nyelvi rokonságból is merítette. Hasonlóan csalóka lehet az illírizmus délszláv koncepciója, ha abból indulunk csupán ki, hogy a szerb irodalmi nyelvvel azonos horvát dialektust fogadta el. Ezt önmagában nem lehet pozitívumnak tekinteni. Ebben a horvát vezetés alatt álló délszláv egység koncepciója is benne volt, s ez utóbbi regresszív arculatával az értekezés foglalkozik. A prágai szláv kongresszus megítélését illetően Arató Endre helyesnek tartotta Niederhauser Emil azon megjegyzését, hogy a pánszlávizmus fogalmát nem lehet a cári Oroszországgal való egyesülésre redukálni, az egykorúak e fogalmon valamennyi szláv nép együttműködését értették. A disszertáció számba veszi a szláv összefogás különböző formáit: a szláv kölcsönösséget, az ausztroszlavizmust, az illírizmust stb. A differenciálás szükségessége jogos igény, semmiképp sem helyes az egykorú magyar felfogással beérni. Az opponenseknek adott válasz elhangzása után újból Berend T. Iván kért szót. Megismételve, hogy a vita nem a minősítésről, hanem egy nagy szintézis által érintett, nem lezárt kérdésekről folyik, újból kifejtette: mivel a nagy birodalmi keretek hatásának vizsgálatánál számos példa szól a kölcsönös előny — kölcsönös hátrány mellett, ezen megállapítás kategórikus cáfolata nehezen fogadható el. Igaz, hogy a feltétlen kölcsönösségre utaló mozzanatok epizódszerűek, nem részleteiben bizonyítottak, s nem is egyforma súlylyal nehezednek mindkét félre, de meglétüket számba kell venni. Vitatta az orosz — magyar összehasonlítás helyességét. A Fényes-féle adatok megbízhatatlansága mellett a lényeg: abszolút számokat nem lehet oly módon összevetni, ahogyan a szerző teszi. Nem igaz az, hogy az orosz ipar fejlettsége magasabb szinten állt volna; Arató Endre kiragadott néhány adatot a központi ipari területről — mindentől elvonatkoztatva. Az egyetemes történeti módszerrel kapcsolatban viszont aláhúzta, ma még senki sem állíthatja, hogy kizárólag ez, vagy az a módszer jó. A disszertációban alkalmazott módszernek több negatív hatása van. Érdemes lenne a kérdést behatóan megvitatni, mivel egyre jobban előtérbe kerül a szóban forgó műhöz hasonló szintézisek készítése. Arató Endre viszontválaszában utalt arra, hogy a kölcsönös előnyök és hátrányok illusztrálására Berend T. Iván által felhozott példák (az osztrák nagybirtokosoknál a magyar export, illetve a csehországi textilipar helyzete) mind későbbi korra vonatkoznak. Az orosz—magyar összehasonlításnál maga is tudatában volt, hogy abszolút számokról van szó, de meggyőzőnek tartja azt a képet, ami Moszkva és egész Magyarország összevetéséből kirajzolódik. Mindkét szóban forgó problémánál elismerte viszont, hogy további kutatások szükségesek és a polémia folytatása feltétlen hasznos lenne a kelet-európai szintézis számára. A kiküldött bizottság egyhangúan javasolta a TMB-nek, hogy Arató Endrének a történettudományok doktora fokozatot ítélje oda. Palotás Emil