Századok – 1973

Vita - „Kelet-Európa története a XIX. század első felében.” Beszámoló Arató Endre doktori disszertációjának vitájáról (Palotás Emil) 970/IV

980 BESZÁMOLÓ ARATÓ ENDRE DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL , 980 tehát kitér mindazon kérdésekre, melyeket az ipari forradalom megfogalmazását szélesebben használó történészek is vizsgálnak. A szerző alapjában egyetért Berend T. Ivánnak a kereskedelmi tőke sajátos kelet-európai szerepét illető megállapításával, s a jelenséget maga is tárgyalja az értekezés vonatkozó fejezetében, ugyanakkor utal arra, hogy a kérdésben további részletes vizsgálatra lenne szükség, különösen Oroszország esetében, ahol számos orosz kereskedő fektette tőkéjét ipari vállalkozásba. Egy 1832. évi összeírás pl. a moszkvai kormányzóságban 782 manufaktúra- ős üzemtulajdonost sorol fel. Rátérve a negyedik, legnagyobb témakör, a nemzetiségi kérdés problematikájára, Arató Endre először a nemzeti piac szerepével foglalkozott. Mindenekelőtt emlékeztetett arra, hogy e fontos kérdés immár egy évtizede meg-megújuló viták tárgyát képezi. A problémát közvetlenül megközelítő cikkek egész során kívül a polémia számos ága ismeretes, csakúgy mint az, hogy bár a vita jelentősen gazdagította a társadalomtudományokat, a probléma távolról sem tekinthető lezártnak. Berend T. Iván érvelése is azt igazolja, hogy a szélesebb kelet-európai nézőpont bekapcsolása újabb gondolatokat ébreszt. A feudális kötöttségek és a nemzeti elnyomás viszonyával kapcsolatban tett észrevételekre válaszolva a disszertáns elismerte, valóban egyoldalú az olyan beállítás, amely nem veszi figyelembe a soknemzetiségű birodalmak pozitív hatását a kapitalizmus fejlődésére. Ugyanakkor azonban ebből nem következik, hogy az adott területen élt valamennyi nép számára kedvező volt a szóbanforgó keret. Ilyen esetek valóban vannak, említi is őket a munka, de általános következtetést ezekből nem lehet levonni. Arató Endre vitatta azt, hogy valamennyi kelet-európai nép esetében kölcsönösségről lehetne beszélni. Sok kis nép számára a birodalmi keret sokkal inkább hátrányt, mint előnyt jelentett. Viszont az uralkodó nemzet uralkodó osztályának semmiféle hátránya sem származott a soknemzetiségű birodalmak meglétéből. A nemzeti elnyomás fékező hatását vizsgálva persze differenciálni kell. A rendkívül tarka kelet-európai viszonyok sajátja, hogy a kulturális és a politikai elnyomás nem járt mindig együtt a gazdaságival — amire jó példát nyújt a három részre tagolt lengyel területek helyzetének egybevetése. Másodszor figyelembe kell venni, hogy számos helyen a jelentősebb gazdasági pozíciókkal nem az ott élő etnikum, hanem más nemzetiségű polgárság rendelkezett. E tény annál is fontosabb, mivel már a XIX. század első felében jelentkeztek a gazdasági ellentétek (cseh—német, lengyel— német, horvát—magyar, román —szász, görög—szerb stb.). Aligha kétséges, hogy ha a terület döntő többségét kitevő lakosság polgárságának, polgári értelmiségének fejlődése elmarad az országrész kisebbségének tőkeerősebb polgársága, differenciáltabb polgári értelmisége mögött, az számos hátránnyal jár ós ezt nemcsak a feudalizmus, illetve a feudális maradványok, hanem a nemzeti függés okozza, hiszen azonos területről van szó, ahol a feudális gátak az uralkodó ós az elnyomott népeket egyformán sújtották. Különösen nehéz helyzetben voltak azok a népek, amelyek jóformán alig rendelkeztek polgársággal, polgári értelmiséggel. Ilyenek a szlovákok, az észtek, a lettek, a beloruszok, a litvánok stb. Ezeket a nemzeti mozzanatokat — a maguk helyére állítva — számba kell venni, mert a század második felének fokozódó ós egyre erősödő gazdasági-nemzeti ellentéteit nem lehet ezen előzmények nélkül megérteni; a XX. század problémái, a máig húzódó elmaradás behozása szintén összefüggésben állanak a fokozódó gazdasági-nemzeti elnyomással. A kapitalizmus korszakába a korábbi fejlődés következményeképpen nagyobb pozíciókkal lépő polgárság ezt az előnyét kihasználta és a korábbi különbségek a gazdasági-nemzeti elnyomás következtében tovább nőttek. A feudális kötöttségek és a gazdasági-nemzeti elnyomás hatásának vitatott kérdéseit Arató Endre néhány kelet-európai terület konkrét egybevetésével illusztrálta. Az adott összefüggésben fontosnak tekintette Oroszország központi, iparilag fejlődő, orosz lakosságú területeinek, valamint Magyarországnak é& Galíciának az összehasonlítását.