Századok – 1972

Közlemények - Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon 69/I

80 FÜCJEDI ERIK WO ao so 70 во so 10 30 го .7О О, 2. ábra. A kolduló rendek elterjedése Magyarországon 1250—1450 nőtt. És itt meg kell ismételnünk azt, amit fentebb a dominikánusokról mondottunk: alig hihető, hogy gyors és állandó fejlődésük oka egyedül a királyi kegy lett volna; egyéb, ennél súlyosabb okoknak is kellett lenniök, amiket nem ismerünk. Ha már a két nagy koldulórend múltjában is fehér foltokkal találkozunk, akkor még inkább így állunk a másik két kisebb koldulórenddel, az ágostonos remetékkel és a karmelitákkal. Az ágostonos remeték magyarországi múltjáról csak egy kis összeállítás tájékoztat, amely nem mond sokkal többet mint a rend XVIII. században írt monográfiája.67 Balics összefoglaló munkájában még csak hat kolostorukat említette, ezek közül is több az ágostonos kanonokoké volt.6

8

Fallenbüchl Ferenc 24 kolostorukat ismeri,6

9

ami úgy látszik megfelel a tényeknek, mert 1484-ben rendházaik számát 23-ra teszik.7

0

Sajnos mind a mai napig nem történt meg az az alapvető munka, amelyet Mályusz Elemér kereken harminc évvel ezelőtt javasolt.7

1

így ma ugyan nagyobb biztonsággal állapíthatjuk meg az ágostonos kolostorok számát, sokkal kevesebbet mondhatunk azonban megalapításuk időpontjáról. Hiányos kutatások alapján ma 25 kolostorukat ismerjük,72 de alapításuk ideje olyan bizonytalan, hogy abból következtetéseket alig merhetünk levonni. Esztergom egyik legkorábbi házuk lehetett, először 1262-ben említik.7

3

Úgy látszik 67

FallenbücM F.: Az ágostonrendiek Magyarországon. (Szt. István Akadémia II. oszt. ért. III/3.). Bpest. 1943, Schier P. X. : Memoria provinciáé Hungariacae augustanae. Graecii. 1778. 68

Balics: i. m. II/2. köt. 372—376. 1. 69

Fallenbüchl: i. m. 29. 1. 70

Uo. 29. 1. 71

Mályusz E. ismertetése Fallenbüchl munkájáról, Egyháztörténet 1/1943, 427— 440. 1. 72

Balics (i. m. II/2. köt. 372—376. 1.) a következő kolostorokat ismerte: Őrs ( = Derzs, ami ágostonos kanonoki ház !), Esztergom, Sáros, (1274, Csánki I. 287.), Gyulafehérvár, Mezősomlyó, Szentgyörgy. — Ehhez járul: Kasza (Cyörjfy I. 779.), Komár (Csánki II. 578.), Boró (Csánki II. 280.), Torda (Csánki V. 687.), Újlak (Csánki II. 288— 289.), Szepesváralja (Csánki I. 255.), Eger (Csánki I. 53.), Pécs, Bártfa (Csánki I. 285.), Pápóc (alapította 1360-ban Magyar Pálné, vö. Csánki II. 727.). 73

Fallenbüchl: i. m. 42. 1.