Századok – 1972
Közlemények - Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon 69/I
78 FÜCJEDI ERIK legenda szerzője, egyben Margit gyóntatója, Marcellus ebben a részben „nem mond el mindent, amit tud", mert „előadásában kötötte a királyi család érzékenysége".53 Ügy érezzük, hogy az események lényegét a legenda elég világosan tükrözi. A legenda szerint ui. Margit az apjával folytatott vita után a domonkos provinciálist kérte meg arra, hogy hívja el az esztergomi érseket és más püspököket a felszentelés elvégzésére. Mezey László mutatta ki, hogy a „beszentelés" (consecratio) a kánonjog szerint az ún. nagyobb papi rendekkel volt egyenértékű, mint ilyen olyan házassági akadályt jelentett, amely alól a pápa sem adhatott felmentést.5 4 A részletek néhány meggondolás után kerek egésszé állnak össze. Az egyik meggondolásunk az, hogy ilyen bonyolult kánonjogi kérdésekben Margit aligha lehetett jártas. Nem az ő ötlete volt a felszentelés mint olyan befejezett tény, amely a király által említett (és a dinasztikus érdekekre való tekintettel nyilván nagy valószínűséggel remélhető) pápai felmentést meghiúsítja. A legenda szerint a szülők nem lelkesedtek a cseh házasság gondolatáért, IV. Béla is tisztán politikai okokból szánta rá magát. Azt azonban a szülők mégsem vehették jó néven, hogy lányukat egyszer s mindenkorra elzárják a férjhezmenetel lehetősége elől. Az sem lehetett titok a szülők előtt, hogy az egyházjog adta kibúvó ötlete nem származhatott Margittól. Ezt nyilván a domonkosoknak tulajdonították, amit annál is inkább megtehettek, mert azok hívták a szigetre a püspököket, a felszentelés az ő templomukban történt. Akármi volt az igazság, az eset a dominikánusokra rossz fényt vetett. Úgy tűnt, hogy szembefordultak a király és a királyi család politikai célkitűzésével, egyszer és mindenkorra megfosztották őket a dinasztikus politika egyik potenciális személyétől. A következményeket is a dominikánusoknak kellett viselniök: a királyi udvarban kegyvesztettek lettek, funkcióikat más téren is a ferencesek vették át, gyorsan induló terjeszkedésük az országban elakadt. A domonkos kolostorok keletkezéséről egy 1303-ban készült jegyzék tájékoztat, amelynek néhány helynevét sajnos ma már nem tudjuk azonosítani.5 5 Nincs okunk azonban kételkedni abban, hogy 1277-ben 30 férfi és 2 női kolostoruk volt Magyarországon,56 Dalmáciát is ideértve. Ezután az új kolostorok alapításának üteme rohamosan csökken, az 1303-ban ismert kolostorok száma 35 volt, s ez a szám 1350-ig alig nőtt (38 kolostor), még száz év múlva is csak egy kolostorral volt több (2. sz. ábra).57 Mindez teljesen összhangban áll a dominikánusoknak fentebb vázolt kezdeti nagy befolyásával és befolyásuk hirtelen megszűnésével. Két tény bizonyítja, hogy nem a domonkosokon múlott terjedésük elakadása: az egyik rövid debreceni szereplésük, a másik az 1303 után alapított rendházak földrajzi elhelyezkedése. Debrecen a XIV. század elején lendült fel, amikor egy nagy hatalommal rendelkező család birtokainak központjává vált. A faluból mezővárossá fejlődő telep lakosai már a századfordulón bekapcsolódtak az áruforgalomba, s amikor 1316-ban Károly király és Borsa Kopasz között Debrecen közelében fegyveres leszámolásra került sor, a debreceni polgárokat ugyanúgy a király seregében találjuk, mint néhány évvel korábban a kassaia-53 Lovass E. : Árpádházi Boldog Margit első életrajzának írója — Marcellus. A Pannonhalmi Főapátság Évkönyve, 1940/41. 21—22. 1. 54 Mezey L. : Irodalmi anyanyelvűségünk kezdetei az Árpádkor végén. Bpest. 1955. 77. 1. 55 Pfeiffer N.: Die vingarische Dominikanerprovinz von ihrer Gründung 1221 bis zur Tatarenwüstung 1241—1242. Zürich. 1913. 27—28. 1. 56 Pfeiffer: A Domonkos rend . . . 28. 1. 57 Az 1300-ig megalapított kolostoroknak az 1303. évi jegyzékben szereplőket vesszük a következő kiegészítéssel: Pécs [Györffy I. 360.], Sárospatak (ezt Pfeiffer még az 1303. évi jegyzék Bodrog nevű kolostorával azonosította, de azóta Györffy kimutatta, hogy Bodrogon is volt kolostor [Györffy I. 712.]), 1325—1350 között csak Komáromban alapítottak domonkos házat, amely először az 1366-ban a vásárvám miatt kitört perben szerepel (Csánki III. 489. 1.). /
