Századok – 1972
Közlemények - Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon 69/I
KOLDULÓRENDEK ÉS VÁROSFEJLŐDÉS 77 alakulására a pálosoknak épp úgy nem volt hatásuk, mint másfélszázaddal korábban a monasztikus rendházaknak. Az első koldulórend, a dominikánusok megjelenése és első néhány évtizede Magyarországon valóban fényesnek mondható. A bolognai egyetem magyar származású tanára, Paulus Hungarus a rend tagjai sorába lépve kapott megbízást a magyar rendtartomány megszervezésére. 1221-ben érkezett vissza néhány társával szülőföldjére, és nem sokkal később megalakult első kolostoruk Győrben,46 amely akkor a Bécsből Esztergomba vezető úton az ország kapujának szerepét játszotta. A rend hamarosan megnyerte az akkori trónörökös, a későbbi IV. Béla és valószínűleg Róbert esztergomi érsek rokonszenvét. Ez a rendkívül szigorú felfogású, erélyes főpap a pogány kunok megtérítését tekintette egyik főfeladatának, s a domonkosrendiek egyik első működési területe is a keleti misszió volt. Róbert érsek 1227-ben keresztelte meg a kunok egyik fejedelmét, és az első általa kreált „kun" püspök is domonkos rendi volt.47 A kereszténység terjesztését rendi és egyben a magyar őshaza felkutatását célzó akciót a tatárok előretörése meghiúsította, ehelyett a tatárok elől menekülő pogány kunok telepedtek meg az országban, a rend egyik feladata ezek megtérítése lett. A fontos feladatnak mind a rend, mind a király méltó formában adott kifejezést. 1264-ben az új budai rendházban tartották a domonkos rend nagykáptalanját; templomukban ekkor kötött házasságot a magyar trón örököse egy kun hercegnővel.4 8 A rend befolyása a királyi udvarban tetőfokon állt, de a dicsőség nem tartott sokáig. 1203-ban IV. Béla és fia, István közötti kibéküléskor a király környezetében már négy ferences barátot találunk, 1265-ben pedig már biztosan ferences volt a király gyóntatója.4 9 A dominikánusok és a királyi család között bekövetkezett szakításról tulajdonképpen nem sokat tudunk. Boldog Kinga lengyel életrajzírója csak a tényt regisztrálja, amikor azt írja, hogy IV. Béla felesége, Mária előbb a dominikánusokat, majd a ferenceseket kedvelte.5 0 A szerző a változást természetesen Kinga imái hatásának tulajdonította. Az igazi okot — úgy hisszük — Margit házassági tervének meghiúsulásában kell keresnünk. A Stiria birtokáért a magyar és cseh király között folyó harc 1260 nyarán II. Ottokár morvamezei (kroissenbrunni) győzelmével eldőlt, a felek 1261-ben békéről tárgyaltak, s Ottokár a feudális hagyományokhoz híven a magyar királyi ház valamelyik leányát akarta feleségül venni. A választás a dominikánus kolostorban élő Margitra esett. A legrégebbi legenda elmondja, hogy IV. Béla igyekezett leányát az Ottokár cseh királylyal kötendő házasságra rábeszélni, kilátásba helyezte a pápai felmentést és még a gyermeki engedelmesség kötelességére is hivatkozott, de érvelése hatástalan maradt. Lánya Máté evangéliumára hivatkozva tagadta meg apja kívánságának teljesítését, a megbeszélés teljesen eredménytelenül végződött.51 A legenda azt is elárulja, hogy a királyné nem lelkesedett a cseh házasság gondolatáért.5 2 Lovass Elemér mutatott rá arra, hogy a 46 Pfeiffer M. : A Domonkos rend magyar zárdáinak vázlatos története. Kassa. 1917. 25—26. 1. 47 Makkai L. : A milkói (kun) püspökség és népei. Debrecen. 1936. 48 Fr. G. de Pracheto : Vitae fratrum ordinis praedicatoram necnon cronica ordinis ab anno MCCIII us que ad MCCLIV. Leovanii. 1896. 337—338. 1. 49 Karácsonyi: i. m. I. köt. 22. 1. 50 Gombos F. A.: Catalogue fontium históriáé Hungaricae aevo dueum et regum ex stirpe Árpad descendentium. Bpest. 1938. 2455. „Item mater eius sincera dileccione ordinem Predicatorum arnplexata diligeret, oracionibus devotis sancte Kynge filie sue superata ordini fratrum Minorum adhesit eumque sincere diligens demum in choro Strygoniensi tumulata requiescit." 51 P. Böhle K. : Árpádházi Boldog Margit szenttéavatási ügye és a legősibb latin Margit legenda. Bpest. 1937. 23—24. 1. 52 Uo. 23. 1. „rex presente matre regina licet minus consentiente ut assensum preberet adiit."
