Századok – 1972
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Egy évszázados történészvitáról: áthaladt-e a levantei kereskedelem útja a középkori Magyarországon? 849/IV–V
868 FACH ZSIGMOND PÁL 4. Azok az „időviszonyok", amelyek mind Berzeviczy kereskedelmi javaslatait, mind Heeren és Hüllmann történeti előadását inspirálták-formálták, néhány évvel később már a múltba tűntek. Ámde „habent sua fata libelli": a kifejtett nézetek most már elszakadtak attól a talajtól, amelyből sarjadtak, hogy megkezdjék — részben öntörvényű — életüket a szakirodalomban. Berzeviczy, mint már említettük, 1814-ben, rövidebb tárgyalásban ismételte meg gazdaságpolitikai ajánlásait és történeti érvelését; majd egy 1816 évi dolgozatában6 7 és 1819-i politikai gazdaságtani kéziratában is utalt arra, hogy a XIV. és XV. században „az ázsiai—indiai kereskedelem az akkor még nem török Konstantinápolyból Magyarországon áramolván keresztül, az ország életerejét táplálta és öregbíté".68 Az ő korábbi munkáinak hatásától valószínűleg nem függetlenül, de tőle jócskán elmaradó színvonalon, a következő évben Wenzel August Wersak pest-budai német lapszerkesztő adott hangot a duna-fekete-tengeri hajózás kifejlesztését lelkesen propagáló könyvében hasonló kereskedelmi javaslatoknak a legelőnyösebb forgalmi összeköttetés lehetőségét vélte ő is feltalálni a Dunán és a Fekete-tengeren át a Káspi-tengerrel, sőt ezen túl Perzsiával és Indiával - , egyben javaslatai történeti alátámasztásaként olyan argumentációnak, amely szerint „a kereskedelem ezen a módon (ti. a duna fekete-tengeri hajózás rendszeresítése révén) az osztrák államok és főként a magyar királyság javára, újból olyan helyzetbe juthat, amilyet hajdan sokáig élvezett, különösen a XIII. és XIV. század folyamán, amikor a Fekete-tenger volt az európai és ázsiai kereskedelem középpontja."69 Ami pedig magát a történetirodalmat illeti, Hüllmann néhány évvel később, 1826-ban továbbfejlesztett formában bocsátotta közre a középkori 67 „Hogy a keleti kereskedelem Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás korában ezen államnak hatalmi emeltyűje volt, annak emléke még napjainkig is fennmaradt" — idézte Gaal ez 1816 évi kéziratból, amely (mint hozzáfűzte) valószínűleg megjelent valamelyik folyóiratban, de nem tudta kikutatni, hol. — I. m. I. 75—76. 1. — A dolgozat valóban megjelent: tí. v. Berzeviczy, Von dem nordischen Handel der österreichischen Monarchie. (Hormayr's) Archiv für Geographie, Historie, Staats- und Kriegskunst. VII. Jg. Nr. 157. Wien, 30. Dec. 1816. 651 — 654.1.; vö. Kosáry, i. m. (1954) II. 470.1. — Nem sokkal később látott napvilágot ugyanebben a folyóiratban, kivonatos német fordításban, Berzeviczynek a magyar kereskedelem föllendítéséről még 1809-ben írt (fentebb már említett) értekezése is, amely szintén történeti érveléssel javasolta a keleti kereskedelem szárazföldi irányának felújítását hazánkon keresztül. További fejtegetéseink szempontjából nem érdektelen, hogy Berzeviczy itt — a jelenre ós múltra vonatkozóan egyaránt — a keleti kereskedelem két útját vette számba: az egyik Belgrádon át a Duna vonalán, a másik Erdélyen át vezet Magyarországra. — Uber die Beförderung des ungarischen Commerzes. Ein gedrängter deutscher Auszug aus der ungedruckten lateinischen, im November 1809 geschriebenen Abhandlung des Herrn Gregor von Berzeviczy, von Doctor der Philosophie, Carl Georg Rumy. (Hormayr's) Archiv für Geographie, Historie, Staatsund Kriegskunst. VIII. Jg. Nr. 45-46. Wien, 14-16. April 1817. 185—186. 1. 68 Berzeviczy G., A közgazdaságról (De oeconomia publico-politica). I. m. II. 12. 1. 69 W. A. Wersak, Einige Bemerkungen über die Wichtigkeit des Handels auf der Donau, nach dem schwarzen Meere und über dieses hinaus, für das Königreich Ungarn und die übrigen erbländischen Provinzen vorzüglich aber für die Kommerzialstadt Pesth. Pesth, 1820. 238. 1. — Vö. Vorerinnerung, XI. 1.; 224 — 245. 1. - Berzeviczy — tizenkét évvel előbb ugyancsak Pesten kiadott „Világkereskedelmének" — hatását akkor sem zárhatjuk ki, ha figyelembe vesszük Wersaknak azt az állítását, amely szerint értekezését már harminc évvel korábban írta, de II. József halála miatt nem tudta nyilvánosságra hozni. Maga is jelezte ugyanis, hogy eredeti kéziratát időközben alaposan kibővítette. — Vorerinnerung, I., VI. 1.
