Századok – 1972
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Egy évszázados történészvitáról: áthaladt-e a levantei kereskedelem útja a középkori Magyarországon? 849/IV–V
EGY ÉVSZÁZADOS TÖRTÉ NÉSZVITÁR ÓL 867 felosztása, a másik: expedíció Kelet-Indiába."6 2 Ez utóbbi elképzelés szédítő távlatait vetítette fel Caulaincourt pétervári követ részére adott 1807 novemberi utasítása, amely negyvenezer francia katona Konstantinápolyon való áthaladásának lehetőségét pendítette meg; s kivált Sándor cárhoz 1808 február elején írt híres levele, olyan közös vállalkozást sugallva, amelyben „ötvenezer emberből álló hadsereg. . . veszi Konstantinápolyon át útját Ázsia felé".63 S ennek az útnak a következő állomása: Perzsia sem esett ki politikai lépéseinek köréből. Friedland és Tilsit előtt, 1807 májusában, finkensteini tartózkodása idején fogadta a sah követét; vele szövetségi szerződést kötött, amelynek 12. cikkelye szerint ,,ha a franciák császára szárazföldön kívánná hadseregét Anglia indiai birtokai ellen küldeni, szabad átvonulásra kap engedélyt a perzsák sálijától".64 Hasonló értelmű instrukciókat adott Gardane tábornoknak, keleti politikája másik operatív végrehajtójának is, aki 1807 decemberében érkezett francia misszió élén Teheránba; itt, a behatolás politikai előkészítése mellett, egy Bagdadon, Aleppón, Alexandrettán át haladó kereskedelmi út létesítésének szorgalmazása is teendői közé tartozott; s — habár csak rövid időre — sikerült Anglia befolyását háttérbe szorítania.85 Az angolok tengeri hatalma ellenében a szárazföldi összeköttetés megteremtése a Levantéval, a szárazföldi út kivívása Konstantinápolyon át és Perzsián keresztül Indiába: a napóleoni politikának e távlati, de éppen 1806 és 1808 között eléggé gyakran hírlelt-emlegetett szándékai, ha nem maradtak rejtve a Kárpátok lábának eldugott falvában élő Berzeviczy előtt sem,6 ® még kevésbé maradhattak ismeretlenek-hatástalanok a németországi kulturális központ, Göttinga történészeinek körében. Aktuális párhuzamul és indítékul szolgáltak számukra a középkori levantei kereskedelem szárazföldi útjáról szóló koncepciójuk megfogalmazásához. Annak a felfogásnak a kidolgozásához, amely a portugálok által Afrika körülhajózása révén a XV. század végén megnyitott viláatenaeri úttal szemben, valamint a velenceie k és genovaiak levantei terjeszkedése révén a XIII. század folyamán uralkodó var vált földközi-tengeri úttal szemben, az indiai áruk fő lerakatának tekintett Konstantinápolyból a szárazföldön át: a Duna vonalán vezette a drága portékák útját Közép- és Nyugat-Európa felé a középkor előző századaiban. 62 Id. Beer, i. m. 171. 1.; Driault, i. m. 250—261. 1.; vö. uo. 256. 1. 63 Driault, i. m. 242, 246. 1.; Foumier, i. m. II. 289, 292. 1. 61 Driault, i. m. 181 — 182.1.; Foumier, i. m. II. 215.1. 65 Driault, i. m. 183—184, 310 s köv. 1. 68 Kétségtelenné teszi ezt 1808 évi müvének néhány kitétele. „Egy francia hivatalos lapban — írta például, nyilván a Moniteur-re utalva, amelyben ez idő tájt gyakran jelentek meg Napóleon keleti politikájára vonatkozó közlemények (lásd pl. Driault, i. m. 82, 138, 166, 177, 213. 1.) — nemrégen a következő nyilatkozat volt olvasható: »Franciaország és Ausztria között — úgy hallatszik — tárgyalások folynak a Dunának Ázsiával való összeköttetése iránt, hogy az Archipelaguson való kerülés megtakarítható legyen. A Duna már Ulmnál hajózható, és 400 mérföldnyi útjának befejeztével a Feketetengerbe ömlik, úgy, hogy egész addig lehet árukat hajón vinni azon«"; stb. — Berzeviczy G. élete és művei II. 266 — 266. 1. — „ . . . Perzsiának kereskedelmi összeköttetései Kelet-Indiával bővültek, mert az indiai népek az angol kormányzó nyomása miatt elkeseredve, ahol csak lehet, más nemzetekkel örömest lépnek összeköttetésbe. Napoleon császár ezt a hangulatot fel akarván használni francia követséget létesített Perzsiában és a perzsa követ nemrégiben volt Párizsban. Párizsban a figyelem Indiára irányul; ezt abból is lehet látni, mert Indiára vonatkozóan több mű jelent meg ott . . . "; stb. - I. m. II. 275-276. 1.
