Századok – 1972
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Egy évszázados történészvitáról: áthaladt-e a levantei kereskedelem útja a középkori Magyarországon? 849/IV–V
EGY ÉVSZÁZADOS TÖRTÉ NÉSZVITÁR ÓL 861 Ludwig Schlözer professzortól hallgatott, valamint az ugyancsak Schlözer szerkesztette nevezetes folyóiratnak, a Staats-Anzeigen-nek egy 1786. évi cikke is, amelyből a Balti-tenger felé vezető víziutak áruforgalmi lehetőségeiről tájékozódhatott. 1791-ben már arról írt anyjának, hogy kedve lenne kereskedni a Poprád, Dunajec, Visztula vonalán egészen a tengerig, — aminthogy ilyen tervek ez idő tájt másokban is felötlöttek.37 Ezt a gondolatot érlelte tovább 1796. évi északi tanulmányútján a szóban forgó útvonal közvetlen megismerése, egészen Gdanskig,3 8 ami elősegítette, hogy 1797. évi értekezésében az északi kereskedelemről szóló fejezetet szemléletes erővel fogalmazza meg; utóbb pedig 1806-ban egy idevágó osztrák tervezetet (amelyet magyar mágnások is támogattak) teljes szakszerűséggel vessen bírálat alá.39 De sem 1797-ben, sem 1806-ban publikált dolgozatában, hanem csak 1807. évi második északi tanulmányútjáról készült feljegyzéseiben kötötte össze először az északit a keleti (távolkeleti) kereskedelemmel: „Magyarországnak igen sok feleslege van borban, dohányban és más termékekben, amit ez úton (ti. északi irányban) lehetne legjobban értékesíteni, sőt az indiai kereskedelmet is erre lehetne terelni.'4 0 Az utóbbinak problematikájával, szakirodalmával tehát minden jel szerint csak 1806—1807-ben kezdett foglalkozni: a kontinentális zárlat meghirdetésének esztendeiben. Ezekről az olvasmányairól köztük a bennünket elsősorban érdeklő történeti jellegűekről 1808 évi munkája ad felvilágosítást, amelyet a szerző lábjegyzetekkel is kísért. Azt a tételét, hogy a keleti kereskedelem a középkorban a Levantéból Magyarországon át haladt nyugat felé, ugyan csupán egyetlen irodalmi utalással erősítette: Johann Christian Engel egyik előszavát idézte; ehhez a fontos szakirodalmi előzményhez a későbbiekben térünk vissza.41 A távolsági kereskedelem Indiából és Kínából a Levantéba vezető egykori útvonalainak ábrázolásában viszont széles körű szakmai tájékozottságról tett tanúságot: a nemzetközi kereskedelemtörténet-írás korabeli legjobb műveit használta, kivonatolta. Többször utalt, bár az író személyének 31 H.Balázs É., Berzeviczy Gergely a reformpolitikus 1763—1795. Bp., 1967. 41, 91, 102, 171. 1. — Vö. Skerlecz M., Projectum legium motivatum in objecto oeconomiae publicae et commercii perferendarum. Berényi, i. m. 248. 1.; Marczali H., Magyarország története II. József korában. I.2 Bp., 1885. 119. 1. 38 Útinaplóját ismerteti Gaal, i. m. I. 62 — 69. 1. — Vö. Kosáry D., Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. Bp., 1954. II. 429, 470. 1. 39 (в. v. Berzeviczy,) Über die ungarisch-nordische Handlungs-Gesellschaft. Magazin für Geschichte, Statistik und Staatsrecht der österreichischen Monarchie. Herausgegeben von einer Gesellschaft österreichischer Gelehrten. I. Göttingen, 1806. 50 — 68. 1. — A megbírált osztrák tervezet 1804 májusában kelt; a Magazin anonim szerkesztőjének előszava — a kötetet a göttingai egyetem vezető professzorainak ajánlotta ós magát Schlözer „egykori buzgó hallgatójának" nevezte — 1805 szeptemberében. — Vö. Gaal, i. m. I. 78—81. 1. és legújabban Horváth R., A közgazdasági elemzés Berzeviczy Gergely műveiben (Berzeviczy külkereskedelmi elméleti, gazdaságelméleti és pénzügyi nézeteinek elemzése alapján). Acta Jur. et Pol. Szeged, XVIII. 1. 1971. 21 — 24. 1. 40 1807 április—májusi feljegyzéseit is ismerteti Gaal, i. m. I. 69—72. 1. — Az eredeti német szöveg szerint: ,, . . . már Korvin Mátyás, a nagy magyar király élénken felkarolta ezt a gondolatot, és nemcsak az akkoriban megdöntött keleti császárság művészetét, hanem az indiai világkereskedelmet is Magyarország felé vezette; érthetetlen, hogy ez a természetes rendeltetés sugallta eszme oly hosszú ideig figyelmen kívül maradt." — Wasserfahrt vom Zipser Comitat nach Warschau, im April und Mai 1807. Topographisch-statistisches Archiv des Königreichs Ungern. Hrsg. von J. v. Csaplovics. I. Bd. Wien, 1821. 118—120. 1. 41 Berzeviczy G. élete és művei. II. 288 — 289. 1.; vö. alább а 120—121. jegyzetet. 2 Századok 1972/4,-5.
