Századok – 1972
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Egy évszázados történészvitáról: áthaladt-e a levantei kereskedelem útja a középkori Magyarországon? 849/IV–V
862 FACH ZSIGMOND PÁL megnevezése nélkül, az Allgemeine Geschichte der Handlung und Schifffahrt c. könyvre, amelynek — az idézetek egybevetéséből megállapíthatóan — a boroszlói Schmidt volt a szerzője.42 Emellett a jezsuita szerzetesből harcos felvilágosítóvá vált francia Raynal-nak. ,,az indiai kereskedelemről írt híres művére" hivatkozott — amelyet Napóleon is nagy becsben tartott4 3 —, ,,az ókori népek politikájának és kereskedelmének menetét illetőleg" pedig a német Heeren munkájára44 . Ezeknek a forrásoknak az alapján a Kelet-Ázsia és a Levante közötti forgalomnak Afrika körülhajózása előtti, jelentős részben szárazföldi útvonalairól olyan képet adott, amely nemcsak a korabeli tudományosság szintjének felelt meg, de fő vonásaiban máig is helytáll.45 Az idézett szerzők egyikének: Heeren göttingai profeszornak a nevénél állapodjunk meg egy kis időre. Ezen a nyomon ugyanis — figyelmünket a német történetírásnak Berzeviczyével egykorú munkálataira irányítva — a középkori levantei kereskedelem magyarországi átvonulásáról szóló tétel eredetének egy másik szálát is kibogozhatjuk. 3. A német történetírásban a levantei forgalom középkori közvetítésének kérdése ez idő tájt már szaktudományos vita tárgyát képezte. A vita nem a XIV—XV. századra vonatkozott, hanem a korábbi századokra. Főkérdése az volt, milyen úton jutottak el a keleti árucikkek a délnémet városokba a XIII. század közepe előtt, vagyis azt az időszakot megelőzően, amikor az itáliai városok, elsősorban Velence és Genova, a levantei kereskedelem lebonyolításában a vezető szerepet már kétségtelenül magukhoz ragadták, és az Alpokon túli területek ellátását is nagyrészt biztosították. Egyes történészek már ez időben is Itálián át, mások viszont Kijeven keresztül vélték vezetni a keleti cikkek útját német földre. „Minthogy ennek a korszaknak a történetében — írta a XI—XII. század legfontosabb délnémet kereskedővárosának, Regensburgnak a historikusa, Gemeiner 1800-ban — semmiféle nyomát nem találom annak, hogy a regensburgi kereskedők a levantei árukat a rövidebb úton, Itálián át szerezték volna be, az a következtetés 42 J. P. Schmidt, Allgemeine Geschichte der Handlung und Schiffahrt, der Manufacturen und Künste, des Finanz- und Cameralwesens, zu allen Zeiten und bey allen Völkern. Breslau, 1751-1754. II. 674, 865, 1013. 1. — Bőséges közgazdasági-történeti irodalmat használt Berzeviczy az orosz—ázsiai kereskedelem múltjához-jelenóhez is. — I. т., II. 271 — 272. 1. 43 G. Th. F. Kaynal, Histoire philosophique et politique des établissements et du commerce des Européens dans les deuxj Indes. Nantes, 1771 (és számos későbbi kiadásban). — A híres munka megvolt abban a könyvtárban is, amelyet Bonaparte 1798-ban magával vitt egyiptomi hadjáratára. — Fournier Á., I. Napóleon életrajza. A harmadik javított kiadást fordította Supka G. Bp., 1916. I. 207. 1. 44 A. H. L. Heeren, Ideen über die Politik, den Verkehr und den Handel der vornehmsten Völker der alten Welt. I—II. Göttingen, 1793—1796. — Heeren e főművét szintén több, bővített kiadásban adta közre. A harmadik kiadás, immár öt kötetben, 1817-ben jelent meg Bécsben, a Bibliothek historischer Classiker aller Nationen sorozatban. 45 Vö. pl. A. H. Lybyer, The Ottoman Turks and the Routes of Oriental Trade. The English Historical Review. Vol. XXX. No. 120. London, 1915. 577 — 579. 1.; R. S. Lopez, The Trade of Medieval Europe: The South. The Cambridge Economic History of Europe. Vol. II. Trade and Industry in the Middle Ages. Edited by M. Postan and E. E. Rich. Cambridge, 1952. 292. 1.