Századok – 1972
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Egy évszázados történészvitáról: áthaladt-e a levantei kereskedelem útja a középkori Magyarországon? 849/IV–V
858 FACH ZSIGMOND PÁL Berzeviczy tervei lényegének: a kereskedelmi terjeszkedésnek. Az óceáni hajózás, a földközi-tengeri forgalom visszaesett; a háborús kényszerhelyzetben Európa kontinentális irányban kereste és találta meg a kereskedelmi kapcsolatot Kelettel. Mindaz, amire az európai piacnak szüksége volt, a zárlat idején is eljutott azokhoz, akiknek volt pénzük megfizetni az egyre emelkedő árakat, — a tengeri csempészeten kívül, nagyrészt az újonnan használatba vett szárazföldi utakon. Ezekre az utakra már Berzeviczy is célzott 1808. évi tanulmányának fenti helyén, majd egy 1809 novemberi keltű, a bécsi békekötésre közvetlenül reagáló dolgozatában, amikor is az adriai kikötők elvesztését újabb indítéknak tekintette, hogy Ausztriát a szárazföldön át keletre vezető útvonalak — a duna -fekete-tengeri és a brassó—bukaresti — kihasználására ösztönözze.2 8 Részletesebb képet adott a forgalom ez irányairól az az emlékirat, amelyet a bécsi béke nyomán életrehívott francia Illíria (Provinces Illyriennes) kormányzója, Marmont marsall raguzai herceg dolgoztatott ki a trieszti görög kolónia közreműködésével, és terjesztett elő kormányának 1810 márciusában. ,,A levantei kereskedelem — olvashatjuk a tanulságos memorandumban — ... szinte napjainkig teljességgel tengeri jellegű volt. Az árukat Kis-Ázsia partvidékének városaiból. . . Itália, Dél-Franciaország és Spanyolország kikötőibe szállították. Ám a kereskedelmi hajózás megszakítása. . . az árukat új útra kényszerítette: a forgalom központja Bécs lett. . . Ezen a kerülőúton át kereskedtek Szmirnával és Konstantinápollyal még Trieszt és Fiume görög és örmény cégei is, amikor az utóbbi két város még Ausztriához tartozott . . . Szmirna és Konstantinápoly élénk érintkezésben van Szalonikivel, . . . amelyet manapság a levantei és egyiptomi cikkek nagy tárházának tekinthetünk. Innen két úton küldik Bécsbe a szállítmányokat mostanában. Az egyik Nisen, Vidinen, Orsován és Pesten . . ., a másik Szkopjén, Szarajevón, Brodon és Budán át halad Bécs felé". A „kényszerítő körülmények között", természetesen, a francia kormányzó és a trieszti görögök sem javallhatták a tengeri összeköttetés fölelevenítését — itt legföljebb (nem éppen csekély méretű) csempészkereskedelmet folytathattak —, hanem olyan más szárazföldi vonal használatba vételét, amely osztrák terület érintése nélkül — Szkopjén, Szarajevón, Banja Lukán és Dubicán keresztül — nem Bécsbe, hanem Triesztbe vezetett. Hivatkozott a javaslat arra, hogy a dunai hajózásnak az 1804 óta folyó szerb felkelés nehézségeket támasztott; arra, hogy a szállítási költségek Szalonikitól Párizsig (vagy Lyonig) jóval kevesebbre rúgnának Trieszten át, mint amennyit kitesznek Bécsen keresztül; s végül arra is, hogy a trieszti útirányt sok levantei kereskedő a gyakorlatban már eredményesen kipróbálta.29 Látnivaló tehát: a blokád valóban szárazföldi irányba terelte a keleti kereskedelmet, s a Habsburg-állam, Magyarország csakugyan élénken bekapcsolódott ennek forgalmába. Nem csoda, hogy közeikeleti és balkáni kereskedőházak meghatalmazottai tűntek fel az ország gazdasági központjává 28 Über die Beförderung des ungarischen Commerzes. Ein gedrängter deutscher Auszug aus der ungedruckten lateinischen, im November 1809 geschriebenen Abhandlung des Herrn G. v. Berzeviczy, von Doctor der Philosophie, G. G. Rumy. (Hormayr's) Archiv für Geographie, Historie, Staats- und Kriegskunst. VIII. Jg. Nr. 45 — 46. Wien, 14 — 16. April 1817. 185-186. 1. 29 Thallóczy L. (közl.), Mémoire sur le commerce de l'Illyrie avec le Levant. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1899. 173—177. 1. — A forrásközlemóny magyar címe (Az osztrák-magyar tengerparti kereskedelem a francia uralom alatt) megtévesztő.
