Századok – 1972
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Egy évszázados történészvitáról: áthaladt-e a levantei kereskedelem útja a középkori Magyarországon? 849/IV–V
EGY ÉVSZÁZADOS TÖRTÉ NÉSZVITÁR ÓL 859 fejlődő Pesten; kis-ázsiai és konstantinápolyi vállalkozók, bukaresti és magyarországi görög és zsidó kereskedők, magyar nagybirtokosok üzleteltek gyarmatárukkal, levantei cikkekkel. Fűszerek, kávé, tea, cukor, indigó jelentős részben magyarországi közvetítők révén, Pesten át kerültek az osztrák és a nyugati piacokra; miközben erdélyi tranzitforgalmuk is fellendült Brassón keresztül. A blokád — amely persze nemcsak a Távolkelet, hanem az Újvilág termékeit is kirekesztette Európából — Franciaországot, a kontinens legnagyobb gyapotfogyasztóját elvágta az amerikai gyapotszállítmányoktól, és kizárólag levantei gyapotra utalta; ennek útja részben tengeri csempészet révén a dalmát tengerparton és Trieszten, részben az említett szárazföldifolyami útvonalakon: Pesten és a nagy gyapotpiaccá növekedő Bécsen vezetett keresztül.3 0 — A Berzeviczy-féle elképzelés tehát, jóllehet a gazdaságpolitikára és a gazdasági gyakorlatra semmiféle hatást sem tett, némely vonatkozásban mégis megvalósulni látszott az 1806 —1808-at követő években, — persze a napóleoni háborús konjunktúra ideiglenes viszonyai között, a szárazföldi és tengeri zárlat fennállása mellett. Ezek a tényleges gazdasági fejlemények is közrejátszhattak abban, hogy a „Világkereskedelem" szerzője nemcsak a következő év telén, a bécsi békekötés után, de jónéhány évvel később — Napóleon bukása, a nemzetközi helyzet gyökeres átalakulása ellenére — javaslatait továbbra is időszerűnek tekintette, s rövidebb és a változott idők politikai kívánalmai szerint némileg módosított szövegezésben, történeti indokolásukkal együtt, ismét előadta: immár Bécsben kinyomtatott és a bécsi kongresszusnak előterjesztett emlékirat formájában.31 Elaborátumának címébe most már az ,,északi kereskedelmet" iktatta, — vagyis a Balti-tengerrel való forgalmi kapcsolatok kiépítésének szükségességét emelte ki — részben „önnönmagáért", de főleg abból a szempontból, „hogy az ázsiai-európai világkereskedelem a maga legközelebbi útján észak felé tereitessék"; a terv végrehajtásában pedig most már az osztrákon és oroszon kívül a porosz monarchiát is — a formálódó Szentszövetség mindhárom fő hatalmát — részeltetni kívánta. Az interkontinentális forgalom szárazföldi irányát ugyanis, csakúgy, mint korábban, arra az esetre 30 M. Schwartner, Statistik des Königreichs Ungern.2 I. Ofen, 1809. 137—138.1.; Wersak, i. m. Vorerinnerung. II—VI. 1.; (J. F. v. Hormayr,) Der deutsche Handel nach dem Morgenlande und die freie Donau. Taschenbuch für die vaterländische Geschichte. Hrsg. von J. F. v. Hormayr. XXXV. Jg. (NF XVII.) Berlin, 1846. 274. 1.; Horváth M., i. m. 325 — 326. 1.; Ungár L., Szempontok a magyar polgári osztály kialakulásának vizsgálatához. Századok, 1942. 315 — 318. 1.; A. Fugier, La révolution française et l'empire napoléonien. Histoire des relations internationales publiées sous la direction de P. Renouvin. T. IV. Paris, 1954. 235. 1. 31 G. v. Berzeviczy, Die Erweiterung des nordischen Handels, dem hohen Wiener-Congress unterthänigst dargestellt. Wien, 1814. — Egykorú magyar fordítása: Az északi kereskedés terjesztéséről. A bécsi szerződés gyűlésének bémutatta német nyelven Berzevitzy Gergely Bécsben 1814-dik esztendőben. Fordította G(róf) D(essewffy) J(ózsef). Tudományos Gyűjtemény. Pest, 1817. IV. k. 3—32. 1. — Későbbi fordítása: Az északi kereskedelemnek szélesb körűvé tétele: Gaal, i. m. II. 301 — 319. 1. — Az emlékiratot Berzeviczy maga vitte fel egy küldöttség élén Bécsbe, ahol „azután a nádornál, a kancellárnál s más előkelő osztrák és magyar főuraknál, sőt a császárnál is kihallgatáson volt . . . Társadalmi téren szintén tett lépéseket, hogy a congressus tagjai e munkálatot figyelembe vegyék", — hiába. — I. m. I. 74—75. 1. — „A szerzőnek, aki barátom, kérésére fordítottam ezen munkácskát, mely a bécsi-kongresznek valósággal béadódott, de amelynek, legalább, amint eddig látszik, kevés sikere és következése lehetett." — Dessewffy, i. m. 3.1. — Kazinczy az „Erweiterung"-ról is értetlenül nyilatkozott, sőt mintegy szemrehányást tett Dessewffynek, hogy vállalta magyarra fordítását. — KL XV. 173. 1. (1817. máj. 2.)
