Századok – 1972

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Egy évszázados történészvitáról: áthaladt-e a levantei kereskedelem útja a középkori Magyarországon? 849/IV–V

856 FACH ZSIGMOND PÁL középkori levantei kereskedelem Magyarországon való áthaladásáról szóló tézis egyik első hazai hirdetőjévé lett, hanem egyben annak a történet-értelmezésnek is úttörőjévé, amely Magyarország és más közép-kelet-európai országok történeti sorsának XVI—XVII. századi kedvezőtlen alakulását, a nyugat-európai fejlődéstől való elmaradását, széles nemzetközi perspektívában, a világgazdaság feltételeiben bekövetkezett változásokkal összefüggésben igyekszik magyarázni.2

2 2. Ami a XIX. század eleji jelent illeti, Berzeviczy elgondolásai a napóleoni korszak különleges ,,idő viszonyai" között nem voltak teljesen irreálisak. Egyrészt a nemzetközi politika alakulásának voltak olyan elemei, amelyek az alduna—fekete-tengeri vonalnak a II. József korabelinél nagyobb hangsúlyt adtak a Habsburg-monarchia balkáni területi törekvéseiben is. Míg ugyanis az 1797. évi campo-formioi békében —Dalmácia és egyéb velencei birtokok megszerzésével — Ausztria még területgyarapodáshoz jutott abban az irányban, amerre néhai uralkodója érdekszféráját kijelölte, addig az 1805 végi pozsonyi békeszerződésben — Austerlitz után — Bécs immár kénytelen volt lemondani ezekről a területekről is Napóleon javára. Az Adriai-tenger partjainál végrehajtott francia előretörés után (ami egyébként 1807-ben és 1809-ben is folytatódott) osztrák részről aligha lehetett már visszatérni a terjeszkedés józsefi terveihez, — vonta le a következtetést Stadion gróf külügymi-22

Az „Ansicht"-et Kazinczy Ferenc éles bírálattal illette, — azon a címen, hogy szerzője „hideg vérrel, sőt mintegy óhajtva prophetizál, hogy mi austriaeusokká leszünk magyarokból, s akkor osztán lesz commerciumunk"; nemzetiségünkről való lemondást, „politikai (ön)gyilkosságot" hirdet, s mindezt „az arany kedvéért". — Lásd Kazinczy levelét Dessewffy Józsefhez (1809. jan. 21.), Rumy Károly Györgyhöz (1809. jan. 12.), valamint Berzsenyi Dánielhez (1809. febr. 14.) ós magához Berzeviczyhez (1809. febr. 6.) — Kazinczy F. levelezése (= KL). VI. k. Közzéteszi Váczy J. Bp., 1896. 180—181, 192, 226 — 227. 1.; XXII. к. Közzéteszi Harsányi J. Bp., 1927. 239. 1. — Kazinczy bírálatát (mint Váczy is tájékoztat, KL VI. 569. 1.) nyomtatásban is közre akarta bocsátani; levelezésében pedig vissza-visszatért reá nemcsak 1810-ben, hanem még 1812-ben is: KL VIII. 35—36. 1.; XXII. 256, 467. 1. Az inkriminált nézeteket azonban Berzeviczy e művéből nehezen lehet kiolvasni; kiragadása és túlzó előtérbe állítása ez a tanulmány egész gondolatmenetében csekély szerepet játszó utolsó (XII.) fejezet egyik mondatának (i. m. 297. 1.), — ugyanakkor, amikor a kritikus nem szentelt figyelmet a munka fő mondanivalójának. Amit pedig Váczy írt ugyanebben a vonatkozásban: az Ansicht előadása szerint „Magyarország kereskedelme csak akkor fog kifejlődni, ha minél szorosabb kapcsolatba lépünk a monarchia másik felével", hogy „a magyar termény Ausztriában élénkebb piacra találjon" (KL VI. Bevezetés, V. 1.), — nem egyéb, mint az alapszöveg ismerete híján, Kazinczy ítéletéből kiinduló, sajnálatos tévedés. Az Ansicht kritikája Kazinczynál hamarosan összekapcsolódott egy másik fontos Berzeviczy-mű, a „De conditione et indole rusticorum in Hungaria" bírálatával. Fő kifogása itt abban állott, hogy a tanulmány „szertelen színekkel" festi a parasztok nyomorúságát. — KL VI. 202 — 204, 209—211, 226 — 227, 246 — 249, 293—294. 1.; VII. 70. 1.; stb. — Részletekbe e helyütt nem bocsátkozhatunk; lásd legújabban Kosáry D., Napóleon és Magyarország. Századok, 1971. 3 — 4. sz. 592 — 594. 1. — Vö. még alantabb a 93. és 145. jegyzettel. Révai József, mint ismeretes, Berzeviczy reformpolitikai irányát járhatatlannak tartotta, és vele szemben Kazinozyét a járható útnak. Berzeviczy gazdaságtörténeti felfogását, a világkereskedelmi útvonalak eltolódásával kapcsolatos szempontjait viszont méltányló figyelemben részesítette, amikor a XVI—XVIII. századi közép-kelet-európai fejlődés sajátosságairól adott marxista elemzést. — Marxizmus, népiesség, magyarság. Bp„ 1949.3 10—11, 110, 112. 1.