Századok – 1972
Közlemények - Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon 69/I
KOLDULÓRENDEK ÉS VÁROSFEJLŐDÉS 75 napig adós maradt.3 6 A rendelkezésre álló forrásokból úgy tűnik, hogy a rend több kezdeményezés egybeolvasztása révén forma szerint csak 1262-ben alakult meg, szabályzata és Szt. Ágoston reguláinak bevezetése még később történt.3 7 A kezdetet mégis jóval korábbra kell tennünk. A Mecsek hegységben élő remetéket a clunyi bencésből pécsi püspökké lett Bertalan szervezte szerzetesekké 1225-ben, a Pilis hegységben élőket Özséb esztergomi kanonok gyűjtötte össze 1246-ban.3 8 1250 előtt úgy látszik csak három kolostoruk volt, ezeknek száma azonban 1263-ra tizenkét rendházra szaporodott fel.3 9 A rend igen gyorsan terjedt, nagy valószínűséggel a következő számsort állíthatjuk fel:4 0 1250: 3 kolostor 1325: 36 kolostor 1400: 78 kolostor 1275: 13 kolostor 1350: 44 kolostor 1425: 84 kolostor 1300: 17 kolostor 1375: 62 kolostor 1450: 90 kolostor Amint a számsor is mutatja, a rend legnagyobb fellendülése a XIV. század első negyedére (19 új kolostor alapítása) ós második felére (18 és 16 új alapítás, összesen 34 új rendház) esik. Az alapítók között ugyanúgy megtaláljuk Árpád-házi és Anjou királyainkat, mint a kor arisztokrata családait (Druget, Lackfi, Bebek, Kanizsai, Kont stb.) és közép-36 A pálos rend történet nemcsak a forrásanyag töredékes volta miatt vet fel nehéz kérdéseket, hanem azért is, mert könnyű őket az ugyancsak Szt. Ágoston regulái szerint élő ágostonos remetékkel (nem tévesztendők össze az ágostonos kanonokokkal) összecserélni. Jellemző, hogy Csánki is többször használja a kifejezést: ,,az ágostonos (pálos) remeték". 37 Záhonyi M. : A Buda melleti Szent-Lőrinc pálos kolostor története. Századok, 45/1911. 517. 1., Mályusz E. : A pálosrend a középkor végén. Egyháztörténet, III/1947. 20—21. 1. 38 Záhonyi : i. h. 513—515. 1. 39 Uo. 515. 1. 40 A számsornak megfelelően a következő kolostorokat vettük figyelembe. 1250: Patacs (Qyörjfy I. 399.), Pilisszentkereszt és Pilup (?). — 1275: Sátoraljaújhely (Csánki I. 340.), Köveskút (Csánki III. 74., Magyarország régészeti topográfiája [a továbbiakban: MRég. Top.] I. köt. 135—136. 1.), Örményes (Csánki III. 89.), Zala (Csánki III. 46—47.), Hidegkút, Badacsony (MRég. Top. I. 27.), Elek, Szakácsi, Pilisszentlélek (Kisbán E.: A magyar pálosrend története I. köt. Bpest. 1938. 20.), Kalodva (Györffy I. 179.). — 1300: Bajcs (Györffy I. 276.), Keresztúr (Györffy I. 325.), Kékes, Kápolna (Györffy I. 388.) —- 1325: Veresmart (Csánki I. 75.), Diósgyőr (Györffy I. 774.), Budaszentlőrinc (Zákonyi, i. h.), Huszt, Cserő ( ?), Kökényes, Vetahida (Csánki II. 656.), Tüskevár (Csánki jll. 213.), Szentlélek (Györffy I. 770.), Kisbát, Káes (Györffy I. 779.), Kövesd, Sümeg, Regéc, Hernád (Györffy I. 123.), Mindszent (?), Tálod (Csánki III. 114., MRég. Top. II. 182.). — 1350: Gyula (?), Bereg (Györffy I. 530.), Tolna, Kőszeg (Csánki II. 500.), Várad mellett (Györffy I. 628), Enyere (Csánki III. 50.), Szerdahely (Csánki II. 647.), Tur, Felnémet, Székelyháza, Uzsa (Csánki III. 120—121., MRég. Top. I. 111. szerint első említése 1333!) — 1375: Nosztra, Eszeny (Csánki I. 514.), Beleg, Csatár (Csánki 11. 477.), Buzgó (Györffy I. 606.), Csatka (Csánki III. 225.), Remete (Csánki I. 451.), Hangony (Csánki I. 136.), Tarpa, Róna, Nyárád, Elefánt, Gönc (Csánki I. 198.), Gombaszög (Csánki I. 135.), Haraba (Lukcsics. i. m. I. 197. sz.), Pápa. — 1400: Henye (Csánki III. 60., MRég. Top. I. 41. szerint az épület Árpád-kori !), Máriavölgy (Pozsony mellett), Pogányszentpóter (Csánki II. 646.), Tare, Gercsen, Patlan, Háromhegy, Ungvár (Csánki 1.387.), Told (Csánki 11.652.), Mihálykő, Sajólád (Csánki I. 175.), Boldogkő, Bélakő, Gotal, Csáktornya (Csánki III. 19.). — 1425: Villye (Csánki I. 400.), Űjháza (Lukcsics: i. m. I. 72. sz.), Nagyfalu (Iványi В.: ATomaj nembeli Losonczi Bánffy család története. Bpest. 1941. 396. 1.). — 1450: Valus (Csánki III. 121., MRég. Top. I. 164.), Tiszaberek (Csánki I. 487.), Bolondóc ( ?), Porva (Csánki III. 248.), Toronya ( ?), Tövis. — A jegyzeteletlen helyeket Kisbán id. munkájából vettük. Miután a munka nem egy helyen csak úgy hemzseg a primitív hibáktól, a helységnév után minden esetben kérdőjelet tettünk az általunk kétségesnek tartott kolostoroknál. Pl. a bolondócit Fekete Nagy Antal (Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában IV. köt. Trencsén megye, Bpest. 1941) nem ismeri.
