Századok – 1972

Krónika - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülése (Benczédi László) 814/III

KRÓNIKA 835 jó példa arra is, hogy a történeti kérdések vizsgálatánál soha sem nélkülözhető az időbeli előzmények ós következmények értékelése. Bakács István nem törekedett e meglehetősen elhanyagolt területen minden kérdés megoldására, de azok a következtetések, amelyeket befejezésében megállapított, nem csupán kérdésfeltevések, amelyek további témák feldolgozására ösztönöznek, hanem új, maradandó eredmények is. Az opponensek felvetették a nemzetközi összefüggések bemutatásának szükségességét. A jelölt válaszában a disszertáció tartalmán túlmenő, részletes tájékoztatást adott erre a kérdésre. Felvetették továbbá az opponensek azt is, hogy kevés teret szentel a diszszertáció annak bemutatására, hogy a hitelösszegeket mennyiben és milyen típusú gazdasági befektetésekre használták fel. A jelölt ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a kérdés feltárásához e tárgykörön messze túlmenő kutatásokra volna szükség. A bizottság a jelölt mindkét válaszát meggyőzőnek tartotta és elfogadta. A Bizottság egyhangúan javasolta Bakács István részére a történelemtudományok kandidátusa fokozat megítélését. A Történettudományi Szakbizottság 1971. május 17-én Bakács István részére a történelemtudományok kandidátusa fokozatot megítélte. * Gyimesi Sándor, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa 1971. április 15-én védte meg ,,A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában (Funkcionális és strukturális változások Nyugat- és Középkelet -Európa városhálózatában, különös tekintettel Magyarországra)" c. kandidátusi disszertációját. A vitára kiküldött bírálóbizottság elnöke Székely György, a történelemtudományok kandidátusa; a disszertáció opponensei Mérei Gyula, a történelemtudományok doktora és Kállai István, a történelemtudományok kandidátusa. A kiküldött Bizottság a dolgozat tudományos eredményeit a következőkben foglalta össze: A jelölt hazai és külföldi vonatkozásban egyaránt úttörő munkát végzett azáltal, hogy felvetette a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszaka városfejlődésének főbb kérdéseit és jelentősen megközelítette azok megoldását. A késő-középkori várost és a kapitalizmus kezdeti szakaszának városát találóan jellemzi és a közöttük húzódó szálakat a városok funkciója, demográfiai változás, a társadalomban betöltött szerepe szempontjából sikeresen fejti fel. Bár a tárgyalás középpontjában mindenkor Magyarország és azon belül a XVIII. sz. marad, amelynek városfejlődéséhez Gyimesi már korábbi tanulmányokkal is érdemlegesen szólt hozzá, a hazai városfejlődést sikeresen helyezi el a szerző egy tágabb, összeurópai és egy szűkebb, középkelet-em'ópai környezetbe, mindig jól jellemezve az általános és az eltérő, sajátos vonásokat. Az összehasonlítás alapjául azonban nem állt rendelkezésre minden esetben megfelelő, vagy számára hozzáférhető irodalom. A Bírálóbizottság egyetért az opponensek azon észrevételével, hogy helytelen volt az osztrák városfejlődést kirekeszteni vizsgálódásai köréből. A szerző érdeme, hogy figyelemmel van a téma jogi vonatkozásaira. További érdeme a szerzőnek, hogy a Nyugat - ós Középkelet-Európa közötti interregionális munkamegosztást a városfejlődés vonatkozásában is alkalmazta. A disszertáció vitája során felmerültek a feudális és kapitalista város kontinuitásá nak kérdései; az állami iparpolitika tárgyalásának elhanyagolása; az állandó és idő