Századok – 1972

Krónika - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülése (Benczédi László) 814/III

KRÓNIKA 819 alakjának, a ,,magyar"-nak a megyer-törzs által vezetett törzsszövetség egészére való átvitele. E törzsszövetségbe magyarul beszélő elemek mellett jelentős számmal török nyelveken és alánul beszélő elemek is beletartoztak. Az előadó feltette a kérdést: vajon volt-e a szóbanforgó törzsszövetségnek kollektív tudata, más szóval, ólt-e már közöttük az egyetlen, közös őstől való leszármazás tradíciója. A kérdésre adott válasz során annak a véleményének adott kifejezést, hogy a letelepedés előtti magyarság körében aligha élt a nemzetségi öntudatnál magasabb kollektív tudat, vagy ha volt is, az is csak törzsi tudat lehetett. Eszerint a feudális „nemzeti" öntudat kialakulásának kezdőpontjául a törzsek szétzúzását kell tekintenünk, ami a letelepedés után Géza fejedelem idején, a X. század utolsó évtizedeiben következett be. Ez a „nemzeti" öntudat különféle, egymásnak ellentmondó nemzetségi, esetleg törzsi „öntudatok" összeötvöződéséből, az új környezetben történő életmódváltozás, a szervezeti átalakulás, valamint a kereszténység felvételével együttjáró belső és külső hatások eredményeként alakult ki. Az előadó ezután azokat a változásokat vette számba, amelyek a magyar állam István-kori megalakulásával a közösségi tudat szférájában végbementek. Magyarország, mint egységes territoriális szervezet létrejötte, mutatott rá, nem jelentette azt, hogy az itt lakók összessége egy néppé, egy „nemzetté" alakult volna, mert az ország szélein lakó szlávok megtartották nyelvüket, bizonyos mértékig kultúrájukat, s valószínűleg külön „nemzeti" tudattal is rendelkeztek. Más volt a helyzet a magyarul beszélő etnikumnál. Ez a XI—XII. században bekövetkezett egységesülési folyamatok következtében egyre inkább magyarnak nevezte magát, magyarnak mondta nyelvét, s kialakította bizonyos szempontból egységes kollektív öntudatát is. Másrészt ugyanakkor az európai középkori feudális társadalmakhoz hasonlóan a magyar társadalom is osztályokra szakadt, s ez meghatározta a kollektív tudat osztályonkénti differenciálódását. Az új feudális magyar nemzettudat alakulása hosszú ideig tartott, de már a XI. század elején megkezdődött. Kialakulásához, mint Perényi József rámutatott, nélkülözhetetlen volt a közös leszármazás mondájának megkonstruálása. Átfogó történeti áttekintés után az előadó megállapította: a XI — XII. század folyamán többrendbeli kísérlet történt a közös származás bizonyítására, de az még Anonymusnak sem sikerült. A feudalizmusnak a XIII. században bekövetkezett megszilárdulása és továbbfejlődése volt a szükséges előfeltétele annak, hogy Kézai Simon udvari káplán 1280 körül, bizonyos előzményekre támaszkodva, megalkossa a feudális osztálytársadalom objektív szükségleteit kielégítő, s a különböző tartalmi ellentmondásokat áthidaló eredetmondát. Az ő művében a nyugati krónikásoknál olvasható hím—magyar azonosítás megkapta történeti magyarázatát. Kézai szerint, amikor a Scythiában lakó hunok és magyarok nagyon elszaporodtak, a hunok megkezdték a nyugat felé való vándorlást, s elfoglalták Pannóniát, amely így a magyaroknak is jogos örökségévé vált. Miután nyugaton vereséget szenvedtek, a hunok visszatértek az őshazába, s itt újra egyesülve, a két nép később ismét megindult az új, illetve régi haza visszafoglalására. Az előadó rámutatott: a nemzeti öntudat kialakulását gátló akadályok Kézai művében ezzel a megoldással egyszerre eltűntek. De műve ezen túl még egy nagyjelentőségű problémát segített a megoldáshoz: választ adott arra a kérdésre — természetesen az uralkodó osztály szájaíze szerint, — hogyan történt meg a magyar társadalom különféle kondíciójú elemekre, azaz osztályokra szakadása. Kózai szerint a jobbágyoknak csak kis része magyar eredetű, s ezek elkövetett bűneik miatt kerültek szolgaságba. A szolganép nagyobb tömegei — a jobbágyok, udvarnokok, várnépek és más conditionariusok — mindazon népek leszármazottai, akiket a honfoglaló magyarok a Kárpátmedencében találtak, illetve a külháborúkban foglyul ejtettek. Mivel az országban bőven állt föld rendelkezésre, a foglyokat földművelésre kényszerítették. Kézainál tehát már kirajzolódik a feudális társadalom osztályainak és rétegeinek képe. Egyik oldalon ott