Századok – 1972

Krónika - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülése (Benczédi László) 814/III

KRÓNIKA 817 Az előadó ezután azokról a terminológiai nehézségekről beszélt, amelyek a „nemzeti" jelző használatából erednek, s amellett foglalt állást, hogy a „nemzeti", mint szoros értelemben vett terminus teclinicus, azaz „technikai segédfogalom", sok esetben a régi korok leírásában sem nélkülözhető, jóllehet a fentiek értelmében mindenképpen egy modernkori fogalom visszavetítéséről van szó. A maga részéről annak a felfogásnak adott hangot, hogy amennyire helytelen az első Capetingek francia királyságát „nemzeti monarchiának" nevezni a 900-as években, úgyannyira jogosult már bizonyos értelemben annak tekinteni Szép Fülöp uralkodását 1300 körül. Ennek okát a szűk, regionális képleteket szétfeszítő és egyben integráló városi fejlődésben, másrészt a francia monarchia, illetve ennek intézményei, az adóügy, a vámok ós a pénzügyigazgatás kialakulásában jelölte meg, amelynek egyik fontos következménye volt a „nationalité d'État" felülkerekedése a tartományi nemzetiségeken. Ezzel párhuzamosan — mondotta — megfigyelhető egy sok tekintetben más minőségű, ideologikus jellegű tudatképződés is. Az egyik a monarchikus hatalom ideologikus szférába emelése, a másik egy ezt támogató társadalmi — lovagi színezetű — öntudat kiformálódása. Az ekkor születő francia patrióta etosz — hangsúlyozta — természetesen még nem „nemzeti" patriotizmus, hanem a történelem régebbi századaiban is megfigyelhető „állampatriotizmus" sajátos középkori megjelenési formája. A születő „nemzeti" ideológia is tulajdonképpen egy „rendi államnemzet" társadalmi öntudata volt, amely a „nation" fogalmát — mintegy pars pro toto — kisajátította. De éppen ez a jelenség — hogy ti. a nemzetiséggel összefüggő tudati elemek szoros fúzióra léptek a „társadalmi" kohézió képletével, s mindez határozott funkciót nyert a „politikai" szférában — mindez sajátosan az európai történelem viszonylag korai termékének tekinthető. A francia fejlődés részletekbe menő áttekintése után az előadó befejezésül a kérdés kelet-európai, s ezen belül is elsősorban magyar vonatkozásait taglalta. Kutatásai arról győzték meg, mondotta, hogy a nyugat- és keleteurópai fejlődós között jóval több a szinkronikus összefüggés ebben a vonatkozásban is, mint általában feltételezik. Anonymus pl. amaga nagyon is „teoretikus" igényű lovagregényét a korabeli európai publicisztika ismerete nélkül nem tudta volna megírni, mint ahogy a római jog ós a francia „társadalomelmélet" ismerete nélkül Kézai Simon sem tudta volna kikovácsolni a hun-történet társadalmi teóriáját. Nálunk a XIII—XVI. században a „nat.io" háromféle koncepciója fejlődött egymás mellett: egyik az alattvalói kötelékeken és intézményeken nyugvó „államnemzetisóg", a másik az etnikai kötelékeken, hagyományokon, valamint a nyelvi egységen nyugvó „nyelvnemzetiség", s végül egy rendi natio, azaz nemzettudat koncepciója. De ez a képlet sem specifikusan kelet-európai jelenség, mert mutatis mutandis közös nevezőre hozható a francia, angol vagy spanyol viszonyokkal. Ami speciálisan kelet-európai vonás — fejezte be előadását Szűcs Jenő —, az e háromféle koncepció egymáshoz való viszonyának kora-újkori alakulása, s a „történeti nyersanyagok" modern nemzetté formálódása. Az ülésszak következő referátumát Ján Dekan professzor tartotta „A nagymorva birodalom ós az ómorva nemzetiség problematikája" címmel. Bevezetőben felidézte azokat a vitákat, amelyek a kérdés körül a csehszlovák marxista történetírásban az elmúlt két évtizedben folytak. A probléma tárgyi elemzésében a nemzetiség klasszikus meghatározásából indult ki, amely szerint a nemzetiség egy adott területen élő, közös nyelvet beszélő ós azonos pszichológiai beállítottsággal rendelkező emberek közösségét jelenti, amely kifejezésre jut a közös kultúrában is. Kérdés: a cseh, illetve a morva nép ősei mikortól és milyen mórtékben felelnek meg ennek a kritériumnak? Az előadó elsőként a szlávok közép- ós dél-európai történelmi expanziójának időpontját vizsgálta. Az utóbbi idők uralkodó ós főként. A. Tocik által kifejtett elképzelésével