Századok – 1972
Krónika - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülése (Benczédi László) 814/III
816 KRÓNIKA jelölte meg, hogy a „nemzet" kategóriájában konfrontálja a történeti és a modern tartalmakat, s kísérletet tegyen a szemantikai és metodikai nehézségek fogalmi-terminológiai megoldására. Fejtegetéseiben abból indult ki, hogy korunk axiómája, miszerint „az emberiség nemzetekből áll", a XVIII. század előtt teljességgel ismeretlen volt. A XVIII. század előtt a „genus humánum" elsődlegesen vallásokra, államokra, társadalmi rendekre és lokális csoportokra oszlott, amelyekkel a nemzetiségi hovatartozás vagy irreleváns volt, vagy csak lazán, áttételesen függött össze. Hogy a nemzetiség a XIX. századi Európában domináns szerephez jutott, annak nem az az oka, mondotta, hogy sok évszázados folyamatok és integrációs formák immanens módon „kiteljesedtek", hanem hogy egy merőben újszerű folyamat sok évszázados múltú történeti képletekben találta meg a maga aktuális kereteit. A „nemzet" csakis a XVIII. század vége óta vált az adott csoport tagjai számára meghatározott, standardizált értékek hordozójává, következésképpen a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális szféra alapvető elrendezési keretévé, s mint ilyen, a csoportlojalitás lényeges, vagy éppen domináns tárgyává. A modern nemzet valójában a polgári kötelékek megteremtésével összefüggésben a jelzett objektív és szubjektív elemek funkcionális viszonyában létezik — foglalta össze erre vonatkozó álláspontját az előadó. Ezután azokat a vonásokat vette sorra, amelyek, megítélése szerint, a modern „nemzet" fogalmát határozottan elválasztják a történeti tartalmaktól. Az egyik ilyen tétel, illetve követelmény, hogy minden ember egy bizonyos nemzethez tartozik, illetve kell, hogy tartozzék, holott a XVITI. század előtt az egyén egyidejűleg többféle „nemzet" tagja is lehetett. A másik vonás a nemzeti szuverenitás merőben új koncepciója, amelynek értelmében a politikai hatalom, az állam vált a „nemzet" fogalmának a függvényévé, s nem mint korábban, megfordítva. S végül a harmadik ilyen jellegzetesség, hogy a nemzet par excellence politikai lojalitás tárgya, sőt, e viszonylatok közt domináns helyet foglal el. A továbbiakban Szűcs Jenő a „nemzetiség" polgári korszak előtti tartalmaival foglalkozott, széles egyetemes történeti összefüggésekben vizsgálva a feudális „nemzetek" kifejlődését. Hangsúlyozta, hogy így, vagy úgy, a középkor embere is számon tartotta ugyan „nemzetiségét", de nem ez jelentette számára a „társadalmat", s nem ez állt politikai lojalitásának fókuszában. A társadalmi és politikai szféra részben tágabb (keresztény-univerzális, vagy monarchikus-territoriális), részben szűkebb (hűbóri-tartományi, lokális és rendi-korporatív) elsődleges képleteivel szemben a „nemzet" ekkor mind az objektív, mind a tudati struktúrában háttérbe szorult. Maga a „natio" is, amely a „nascor" (születni) szóból eredt, elsődlegesen nem valami társadalmi, vagy politikai viszonylatot fejezett ki, hanem mintegy „természetes" adottságot, azaz a „társadalom" és a „nemzetiség" fogalma a középkor tudati struktúrájában kifejezetten különböző, egymással irreleváns minőséget alkotott. Ez a struktúra természetesen változott, oldódott, új elemeket szívott magába, de alapjában véve nem bomlott fel a XVIII. századig. A modern nemzet születési időpontjának az 1789-es év tekinthető, amennyiben a francia forradalom elsőízben deklarálta, hogy a „nation" egyben egyfajta „corps politique", 81Z81Z Síi történeti keretek között összetartozó állampolgároknak a „nemzetgyűlésben" képviselt újszerű politikai társulása. Csakis a „nemzeti társadalom" eme koncepciója állíthatta a nemzetet a politikai lojalitás fókuszába. Röviden összefoglalva: a „nemzetiség" a történelem igen régi képződménye, nem különben igen régi a „társadalom", mint szuverén politikai közösség koncepciója és a „politikai lojalitás" kategóriája is, anélkül azonban, hogy e három között régi korokban ós struktúrákban belső összefüggés létezett volna. Ami új, s csakis a XVIII. század vége óta létezik, az e három kategória történeti fúziója és funkcionális viszonya: a „nemzet", ahogy ma értjük.
