Századok – 1972

Krónika - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tudományos ülése (Benczédi László) 814/III

KRÓNIKA 815 típusú válasz — mutatott rá — a „nemzetek" kialakulását és kontinuus létét attól a mozzanattól datálja, hogy egyáltalán a mai nemzeti nevek a forrásokban megjelennek, s minden további nélkül a „nemzeti tudat" jelének minősíti az idegenektől való elhatárolódás, a „Wir-Bewusstsein" bármiféle forrásszerű megnyilatkozását. így pl. Ranke és Thierry felfogása szerint a „nemzeti érzés felébredése" bomlasztotta fel a IX — X. század folyamán az univerzális Karol ing-egységet. Irányzatuknak eszmei célzata tagadhatatlanul a nacionalizmus történeti apológiája volt, ami nem zárta ki, hogy az ezzel ellentétes eszmei bázisról is számos történész (így Jan Huizinga, Erich Zöllner, vagy G. G. Coulton) jusson hasonló következtetésekre. Egy másik típusú válasz — hangsúlyozta — már a történeti kapcsolathoz sem ragaszkodott, mert történetfilozófiai kiindulópontja értelmében a „nemzet" történetfeletti kategória, s a történeti folyamat a „nacionális" és „szupranacionális" korok változásában áll. Mindezen válaszokkal szemben egy harmadik típusú válasz éppen a lényegi különbséget hangsúlyozta a XVIII. század vége után kialakuló európai nemzet és távoli korok és struktúrák igen régi analógiái között, sőt a modern nemzet és korábbi jelenségek közt is. A történeti és fogalmi elemzésnek ez a kritikai igénye már a múlt században megjelent Fustel de Coulange-nál, valamint Fr. J. Neumann műveiben, s nyomon követhető napjainkig mind a nyugati, mind a szovjet történetírásban. Ennek megfelelően az újabb irodalomban már több-kevesebb következetességgel érvényesül az a törekvés, hogy a „nation", „naeija" és a „nemzet" modernkori fogalmával szemben a korábbi integrációs formákat a „nationality", „národnoszty", illetve a „nemzetiség" terminusokkal jelöljék. Ahogy azt a szovjet történetírásban L. V. Cserepnyin összefoglalta, a burzsoá viszonyok kialakulása nyomán létrejött nemzettel szemben a „národnoszty" az etnikai közösségeknek a kapitalizmust megelőző formációkhoz kötött formája, szociáltipológiailag a törzs és a nemzet közé eső típusa, történeti aspektusban a nemzet etnikai bázisa, amelyben a nemzetre jellemző ismérvek kezdetleges, elemi fokon vannak adva. Szűcs Jenő ezután nyomatékosan hangsúlyozta: nyilvánvaló, hogy az ellentétek nem egyszerűen terminológiai természetűek, hanem sokkal mélyebben, elméleti, történetszemléleti és metodológiai ellentétekben gyökereznek. Végső fokon összefüggnek a nemzet mibenlétére adott kétféle válasszal, egyrészt a felvilágosodás voltaire-i racionalizmusa nyomdokain kialakult francia forradalmi koncepcióval, amely szerint a nemzet a szuverenitás birtokosává vált népnek a „volonté générale"-ból levezetett, merőben újszerű politikai társulása, másrészt a felvilágosodás Herder és Fichte művében kifejezésre jutó német romantikus áramlatával, amely szerint a nemzet a Volksgeist-ben, azaz néplélekben gyökerező ősi történeti organizmus. Az előadás ezután a nemzet fogalmának, illetve meghatározásának ún. „objektivista" és „szubjektivista" megközelítési módját vizsgálta, megállapítva azok egyoldalúságát ós elégtelenségét a tárgy meghatározásában. Az előbbivel kapcsolatban azon nézetének adott kifejezést, hogy az „ismérvek" mechanisztikus móricskélése nem helyettesítheti magát az elemzést, mint ahogy Sztálin axióma gyanánt kezelt közismert definíciója sem meríti ki a tárgyát, mégha a maga helyén és összefüggéseiben meg is felelt a céljának. Másfelől nem vezet közelebb a szilárd fogalmi bázis kialakításához a „szubjektivista" megközelítés sem, amely a múlt század második fele óta a polgári elméleti irodalom uralkodó irányzatának számít, s amely szerint a nemzet pusztán a közös emlékek, az érzés, öntudat és akarat közösségében létező „szellemi princípium". Ebben a megközelítésben nyilvánvaló a circulus vitiosus, hiszen olyan valamit tesz meg alapvető feltételnek, amely maga is egyéb tényezők, folyamatok által feltételezett. A továbbiakban az előadó hangoztatta: nincs szándékában a gordiusi csomót egy újabb, minden eddiginél jobb definícióval elvágni, mint ahogy egy ilyen egymondatos, kerek és zárt, ideális formula valószínűleg nem is létezik. Referátumának célját abban 18*