Századok – 1972

Folyóiratszemle - Royle; Edward: A gépészintézetek és a munkásosztály 1840–1860. 760/III

760 FOLYÓIRATSZEMLE 760 4. A déli piacok és a technika hatása nem csupán gazdasági jellegű, hanem a szükségletek változásával egy szélesebb kulturális hatásrendszerbe illeszkedett bele. 5. A háborúk egyrészt nagymértékben növelték az olcsóbb árukra való igényt, másrészt lehetővé tették a szakértelemmel bíró munkaerő általános mozgását. (The Economic History Review, 1969. 3. szám. 417 — 429. I.) H. Edward Royle : A gépészintézetek és a munkásosztály, 1840—1860 Általánosan elfogadott nézet, hogy az angliai gépószintézetek (Mechanics' Institutes) története „egyszerre gyönyörű és szomorú olvasmány": az önképzést elősegítő szervezetek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mert túl magas követelményekkel léptek föl tagjaikkal szemben (műveltségi téren), távoltartották magukat a pártpolitikától, túl erős volt bennük a vallásos elem, egészében véve nem voltak eléggé vonzóak a munkásosztály számára, Engels szavai szerint a burzsoázia kisajátította őket és a maga számára fontos tudomány terjesztésére használta föl. Mindezek ellenére az intézetek nagy száma bizonyos siker, népszerűség jele. Végeredményben tehát milyen szerepet töltöttek be a brit munkásosztály történetében? Tekintetbe kell venni, hogy az adott korszakban a munkásság tanulási lehetőségei rendkívül korlátozottak voltak, így a gépészintézetek egyik fő — s legnépszerűbb — tevékenysége az elemi ismeretek terjesztése volt. Csupán a magasabb „tudományok" oktatásában maradtak el az eredeti várakozásoktól. A másik fontos kérdés: valóban távol maradtak-e a munkások az intézetektől Î A korabeli irodalomban egymásnak ellentmondó adatok vannak, de ezek pontosabb értelmezése azt valószínűsíti, hogy a tagság kiterjedt az egész hagyományos munkásosztályra, kivéve az ún. „szegényeket", akik azonban a többi hagyományos munkásszervezetből illetve mozgalomból (például a szövetkezeti mozgalomból) is kimaradtak. A ,,középosztály"-ból csak az alsóbb rétegek léptek be az intézetekbe. A forrásokban „fiatalok"-nak nevezettek ugyancsak a munkásosztályhoz tartoztak, amit az is bizonyít, hogy ezek főleg az alapismereteket oktató tanfolyamokat látogatták. Az eddigiek nem cáfolják, hogy a burzsoázia saját céljai érdekében használta föl az intézeteket, hogy (Simon Brian szavai szerint) „kizsákmányolja a munkások műszaki és újító képességeit, hogy a megfelelő politikai és gazdasági elméleteket oktassa nekik, ... és hogy gondolataikat a független politikai tevékenységtől alkalmas irányba terelje el". Mégsem teljesen meggyőző, hogy az intézetek valóban csak a tudatos vagy tudatalatti burzsoá propaganda eszközeivé váltak. A munkások mindenütt a tagság többségét alkották. Amennyiben a tudományos oktatás amúgyis kudarcot vallott, akkor nem sokat számít, hogy a meg nem tartott politikai gazdaságtani előadások milyen elvek alapján álltak volna. Maguk a résztvevő munkások is, Lenin szavaival élve, reménytelenül „ökonomisták" voltak, s gondolkodásuk nem volt osztályközpontú; ők maguk is meg voltak róla győződve, hogy a műveltség megszerzésével tudják céljaikat legjobban elérni, így Euklideszt, Shakespeare-t tanulmányozták, valamint a latint, a nyelvtant és a logikát. Az intézetek sorsa, népszerűsége általánosságban tükrözte az egész munkásmozgalom helyzetét, így konkrétan az owenizmus és a chartizmus befolyásának alakulását. Az egyes gépószintézetek különböző mértékben mozdították elő az egész munkásmozgalom fejlődését. Egyes helyeken csak elemi oktató szerepük volt, máshol viszont