Századok – 1972

Történeti irodalom - Sikota Győző: Herendi porcelán (Ism. Bellér Béla) 740/III

752 TÖRTÉNETI IRODALOM Deák Gábor, Borsod- és Zemplén-, valamint Heves-megyei levéltári anyag alapján ismerteti az 1848/49-es szabadságharc felső-tiszai kormánybiztosának szervezési és gazdasági tevékenységét (II. köt.). Tanulmánya számos új és fontos mozzanattal egészíti ki azt, amit erről eddig (elsősorban Borús József kutatásai alapján) tudtunk, főleg Miskole és Hegyalja vonatkozásában. Változatos és jól dokumentált tanulmányok képviselik a táj kapitalizmus-kori fejlődését. Mindenekelőtt Birta István „Az ózdi vasgyár munkásviszonyai a századforduló idején" c. tanulmányát emeljük ki, a II. kötet egyik legkimunkáltabb darabját. A statisztikai és irodalmi anyag ügyes ötvözése meggyőzővé teszik azokat a következtetéseket, melyeket a szerző az ózdi proletariátus kialakulására, a nemzetiségileg, szakképzettség dolgában, származási hely tekintetében különböző rétegek társadalmi mozgására vonatkozólag levon. Birta minden szempontból igen alaposan ismeri az általa vizsgált társadalmi csoportot, így annak bemutatása, jellemzése sokoldalú és színes. A tanulmányból megismerhetjük a borsodi munkásság összetételét, hétköznapjait, gondjait, szakmai felkészültségét, életkörülményeinek alakulását. A munkásmozgalom-történetírás hagyományosabb megközelítési módjával él Lehoczky Alfréd „Az ózdi gyár helyzete és a munkásmozgalom kialakulása az első világháború időszakában (1914 —1918)" c. tanulmányában (II. köt.). A szerző, a borsodi munkásmozgalom történetének ismert kutatója, igen gazdag anyaggal dokumentálja a háborús viszonyok közti fellendülés hatását a gyár dolgozóinak helyzetére. Mivel a tanulmány elsősorban a politikatörténeti mozzanatok kiemelését tartja feladatának, ezért a munkásmegmozdulások indítókai közül a szociális helyzetet csak vázlatosan, leíró és statisztikai források tükrében mutatja be. A tanulmány, mely látókörét, anyaggazdagságát, szerkesztését tekintve nyugodtan odaállítható az első világháború alatti munkásmozgalom történetét országos szinten tárgyaló munkák mellé, stílusában helyenként még nem tudott bizonyos régi sablonoktól elszakadni. Zádor Tibor „Miskolc munkásmozgalmának kezdetei"-ről írt tanulmánya (I. köt.) gondos anyaggyűjtés alapján plasztikus és hiteles képet rajzol az 1890-es évek helyzetéről. Miskolc kapitalizmuskori történetének néhány fontos kérdését vizsgálja Gyimesi Sándor rövid cikke (I. köt.). Mindenekelőtt az őstermelés csökkenő jelentőségére mutat rá, majd a kisipar hanyatlására, s az iparfejlődés más területeire, a mezőgazdasági és a városi építőiparra irányítja a figyelmet. Szól a Diósgyőri Vas- és Acélgyárnak Miskolc fejlődésére gyakorolt hatásáról. E kérdések felvázolása után tér át a gazdasági élet másik nagy területének tárgyalására, s megállapítja, hogy „a város gazdasági fejlődésének főmozgatója, a vagyonfelhalmozás igazi eszköze a kereskedelem volt". A kereskedelem révén felhalmozott pénztőke hozta a hitelélet fellendülését, s csak később, a századforduló idején kezdi átvenni szerepét az ipari vállalkozás. Bár századunk elején a miskolci pénzpiac fokozatosan a fővárosi tőke ellenőrzése alá kerül, a város mégis igyekszik a maga külön útját járni, „önálló, nagyvonalú tőkés vezetőcsoportot sejthetünk a város ólén". A megye kapitalizmus-kori agrártörténetét is több tanulmány vizsgálja. Az I. kötetben találjuk Mádai Gyula közleményét: „Diósgyőri adatok a közös népi gazdálkodás és birtoklás múltjához", melyben a felsőgyőri volt úrbéres zsellérek közbirtokosságának működését ismerteti az 1870-es évektől a második világháború időszakáig. A közlemény érdekes adatokkal mutatja be, hogyan módosultak a közös gazdálkodás feudális-kori hagyományai a megváltozott társadalmi viszonyok között. Ugyancsak itt találjuk Deák Gábor tanulmányát a századeleji Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kivándorlás gazdasági, társadalmi ós politikai okairól. Érdekes forrásokat szólaltat meg, értékes tényanyagot ad közre. Borsod-Abaúj-Zemplén felszabadulásának történetét igényes szakmai precizitással, több eddig — a magyar történeti irodalomban — ismeretlen adat felhasználásával