Századok – 1972

Történeti irodalom - Sikota Győző: Herendi porcelán (Ism. Bellér Béla) 740/III

753 TÖRTÉNETI IRODALOM Borús József tanulmánya mutatja be (I. köt.). Gazdag szempont-felvetése nyilván kiinduló pontja a megye felszabadulását tárgyaló alaposabb, nagyobb munkálatok megindulásának. A megye felszabadulás utáni történetével Deák Gábor foglalkozik „Népi demokráciánk kialakulásának főbb kérdései Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és Miskolcon a napilapok tükrében" c. tanulmányában (I. köt.); elsősorban a munkáshatalom kialakulását vizsgálja, a helyi sajtóra támaszkodva. A megyei agrárfejlődés sajátosságait több ponton igen lényeglátóan ragadta meg Kun László „Az 1946-ös földosztás néhány sajátossága Borsod-Gömör megyében" c. tanulmánya (II. köt.). A szerző elsősorban a levéltári iratokra és a korabeli sajtóanyagra i támaszkodva mutatja be egyrészt a megye agrárstruktúrájában bekövetkezett változásokat, másrészt az ezzel is kapcsolatos politikai küzdelmeket. A legtöbb újat tanulmányának a borsodi ,,baIoldaliság"-gal foglalkozó részei adják: annak bemutatása, hogy miként eredtek a viszonylagos földhiányból a földrendeletnél sokkal radikálisabb népi földosztótörekvések. Kun tanulmánya a „Földet vissza nem adunk !" mozgalom győzelméig kíséri nyomon a földreform-kérdést. Misz János a mezőkövesdi járás mezőgazdaságainak speciális fejlődéséről számol be (II. köt.). Az 1939 — 1965 közötti agrárhelyzetet jellemzi, főleg statisztikai adatsorokkal. Az adatgazdagság — különösen az 1961 — 1965 közötti periódusra vonatkozóan — nagy erénye a tanulmánynak; ugyanakkor következtetései általánosak. Papp Miklós cikke, melyben a tokaji Kossuth Termelőszövetkezet megalakulását l és első évét ismerteti (I. köt.), inkább riport, mintsem történeti feldolgozás. Ideje volna már a szóbeli források, visszaemlékezések felhasználásának történeti módszertanát kidolgozni. Kardos László Miskolc és a megye könyvtárügyének fejlődését ismerteti, 1948-tól kezdve (I. köt.). Adatközlése jó tájékoztatást ad az egyes könyvtárak fejlődéséről és mai állományáról. Végül éppen csak utalunk a kötetek szerkesztőjének, Deák Gábornak pedagógiai tanulmányára (II. köt.), melyben a helytörténeti kutatás iskolai jelentőségét tárgyalja, ' s elsősorban mint a hazafias nevelés eszközét mutatja be. (Legvégül pedig csak egy zárójelben tett megjegyzés: zavaró, hogy a tanulmányok címe nem egyezik a szövegben és a tartalomjegyzékben.) Áttekintve a két tanulmánykötetet, azt mondhatjuk összegezésül, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei történetkutatók jó munkát végeztek. Anyaggyűjtésük több vonatkozásban már ma is szilárd alapot nyújt a megye történetének korszerű megírásához. A további anyaggyűjtés eredményeinek közreadása mellett azonban a Történelmi Évkönyv következő köteteiben szívesen találkoznánk a táji fejlődés egyes korszakait és problémáit az eddigieknél összetettebben vizsgáló, ugyanakkor az összehasonlítástól sem visszariadó cikkekkel. BENDA KÁLMÁN—GLATZ FERENC—STIER MIKLÓS