Századok – 1972
Történeti irodalom - Komoróczy György: Városigazgatás Debrecenben 1848-ig (Ism. Kállay István) 739/III
739 TÖRTÉNETI IRODALOM Hogy vajon a római korban tényleg municipiutn volt-e, ahogy Nagy Péter valószínűsíti (és, hogy a római limes a Csallóköztől északra húzódott-e), továbbá, hogy itt volt-e a megkeresztelkedett avarok püspökének, Anno-nak a székhelye (ezt tanúsítaná a település neve is), azt véglegesen még nem tekinthetjük eldöntöttnek, de a könyvben felsorolt érvek elgondolkoztatók. A XV. századtól kezdve azután egyre több konkrét ismeretünk van a Hunyadi János által mezővárosi rangra emelt Püspöki életéről. Jelentőségót elsősorban fekvésének köszönhette, itt találkozott három fontos dunai átkelő útja. A török időkben sáncok és vizesárok övezik. Négy céhéről tudunk, s I. Ferdinánd királytól vásárjogot kap. A függetlenségi harcok pusztulást hoznak a mezővárosra: a felkelők hadai csakúgy feldúlják, ahogy 1683-ban a Bécsnek vonidó törökök, 1704-ben pedig a császári sereg dán segédcsapatai. A pusztulást azután még betetőzték a járványok. Mindez közrejátszott abban, hogy a város a XVIII. században a valóságban (de jogilag is) a falu színvonalára süllyedt vissza; jelentéktelenné vált, lakói az esztergomi érsekség robotoló jobbágyai, akik hiába próbálnak a szabad paraszti ' sorba feltörni. Az egyházi nagybirtok megmaradt 1848 után is Püspöki határában, hogy 1911-ben — vétel útján — Lónyay Elemér herceg tulajdonába kerüljön. Ez a község történetének rövid váza, s e körül helyezkednek el a bőven omló részletadatok, amelyek kirajzolják Püspöki gazdasági életét, egyházi és művelődési viszonyait, egészen a múlt század végéig. Csak sajnálhatjuk, hogy Nagy Péter nem vonta be kutatási körébe a táji tényezőket is, mindenekelőtt a közeli Pozsony részben előrelendítő, részben (az utóbbi évszázadokban) elszívó és fejlődést gátló hatását. Az is sajnálatos, hogy az utolsó 1 évtizedek magyar történeti kutatásait nem volt módjában áttekinteni. Különösen a mezővárosi fejlődést tárgyaló és a parasztság történetével foglalkozó munkák hasznos szempontokat ós közvetve felhasználható anyagot adhattak volna neki. Összegezésül azt mondhatjuk, hogy a kiállításában is szép könyv méltó jelentkezése a szlovákiai magyar történeti kutatóknak, és nagy reményeket támaszt szerzője további munkássága iránt. BENDA KÁLMÁN KOMORÓCZY GYÖRGY: VÁROSIGAZGATÁS DEBRECENBEN 1848-IG (Debrecen. Hajdú-Bihar megyei múzeumok közleményei 12. sz. 1969. 124 1.) Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Hajdú-Bihar megyei múzeumok közleményei 12. számaként városi igazgatással foglalkozó monográfia látott napvilágot. A városi igazgatás — melyet szerző városigazgatásnak nevez — a városok kormányzati (szabályalkotó, végrehajtó és jogszolgáltató) tevékenységének része, mely szervezeti és működési területre tagolódik. Szerző ennél egyrészt többet ad: az I—II. fejezetben a település helyéről, a városképről, a társadalmi struktúra alakulásáról olvashatunk, másrészt kevesebbet nyújt, teljesen mellőzve a városi jogszolgáltatást, amely feudális viszonyok között elválaszthatatlan az igazgatástól. Az V—VI. fejezetben tárgyalt városi gazdálkodás és pénzfelhasználás (kiadások) rendszere túlmutat a városi igazgatás fogalmán. A monográfia erénye, hogy igen széles időhatáron belül mutatja be a Debrecen városra jellemző, a többi városétól eltérő szervezeti formákat. Debrecen már a XIV. században elnyerte a szabad királyi városok jogállását, később földesúri joghatóság alá került. Eleinte vele egyetértésben, később annak intézkedéseit figyelmen kívül hagyva, kialakította szabad királyi városokénak megfelelő jogkörét.
