Századok – 1972

Tanulmányok - Berend T. Iván: A tervezés hatása a gazdasági növekedésre 56/I

62 BEKEND T. IVÁN nas években a nemzeti jövedelemnek csak mintegy 1/6-át termelte a mezőgazdaság, mintegy 2/3-át már az ipar állította elő. A valóságban végbement ipari átalakulás ellenére a nemzeti jövedelem termelésének fenti arányai az árrendszer torzító hatásait tükrözik. Az árrendszer ugyanis a mezőgazdaságban megtermelt nemzeti jövedelen egy részének az iparosítás céljára történő átszivattyúzását volt hivatva előmozdítani, s ezért az agrár árak irreálisan alacsonyak voltak, vagyis a statisztikák a mezőgazdaság rovására torzítanak. Az 1961. évre a kétféle árrendszer (ún. ráfordításarányos árak és világpiaci árarányok) alapján készített számítások azt mutatják, hogy a nemzeti jövedelemnek kereken 40%-át reprezentálta az ipar, és 37%-át, illetve — a második számítás alapján — nem egészen 30%-át a mezőgazdaság. Az ipari fejlettség megítéléséhez természetesen az ipar struktúrájában végbement változásokat is szemügyre kell vennünk. Ragadjuk ki ezúttal csupán az ágazati szerkezet problémáit. Az iparosítás koncepciójának erőteljes érvényesítése hatalmas átcsoportosulásokra vezetett. A változások legmarkánsabb vonásai: a korábban hagyományosan vezető szerepet játszó élelmiszeripar és textilipar gyors visszaszorulása (előbbi részesedése az ipari össztermelésből 29%-ról 19%-ra csökkent, utóbbié 15%-ról 7%-ra) és a gépgyártás nagyarányú előretörése (részaránya 9%-ról 27% fölé ugrott). Ezek a folyamatok — a magyar gazdaság történetében először — tendenciájukat tekintve megfeleltek a világ korszerű iparfejlődési irányának, sőt annak különlegesen erőteljes érvényesülését jelentették. Az iparszerkezet bekövetkezett változásai nyomán a nagyipar korábban speciális és elmaradottságot tükröző ágazati arányai gyökeresen átalakultak, s a kialakult szerkezet már erősen hasonlít a fejlett ipari országok iparának szerkezetéhez. Az elmaradottság legfőbb vonása jelenleg a bányászat és kohászat magas, az össztermelés közel 1/4-ét reprezentáló aránya, ami a fejlettebb országokra már nem jellemző. A gyors iparosodás útját járó Magyarország esetében ugyanúgy, mint más, hasonló fejlődési szakaszban járó országokban, természetesen elkerülhetetlen volt, hogy termelési struktúrája — átvéve és követve az előtte járó országok struktúráját — fejlettebb szintet tükrözzön, mint amit a termelés valósága mutat. Az ipar népgazdasági súlya, az egy főre eső ipari termékmennyiség, az ipar szerkezeti arányai és a külkereskedelem szerkezete, az iparnak az exportban játszott szerepe fejlettebb nemzeti jövedelmi szintnek felelnek meg, mint ami valóságban van, s mint az a termékek technikai színvonalában, minőségében kifejezésre jut. Az elsősorban extenzív eszközökre épülő, feszített ütemű iparosítás tehát lehetővé tette a jelentős ipari ugrás elérését, az ország gazdasági struktúrájának átalakítását. A struktúra-változtatás szükségképpen a főbb ágazatok közötti fejlődési arányok megbontását követelte. Ez kiélezett formában történt meg, s arra vezetett, hogy míg Magyarország iparilag a leggyorsabban fejlődő országok közé emelkedett, addig mezőgazdaságilag — mindössze 30%os bruttó termelés növekedéssel — és a szolgáltatások ágazatában — a GNP 10%-ával és a foglalkoztatottak 20%-ával, illetve ezen arányok stagnációjávai — nem tudta követni a háború utáni fejlett világgazdaság növekedési tendenciáit, és elmaradottsága ezeken a területeken növekedett. Ezen egyoldalúság ellenére az iparosodás gyorsasága a népgazdaság egészének dinamizmusát biztosítani tudta. A nemzeti jövedelem az iparosítási periódusban mintegy