Századok – 1972
Történeti irodalom - Váradi-Sternberg János: Utak és találkozások – Tanulmányok az orosz–ukrán–magyar kapcsolatok történetéből (Ism. Niederhauser Emil) 720/III
720 TÖRTÉNETI IRODALOM teljesen magánkézbe. A japán—kínai háború idejére 180 gyár működött, ebből 100 kínai kézben volt, a foglalkoztatott munkások összlétszáma 60 000. Az 1890-es években a kincstári gyárak válságba kerültek, ettől kezdve már a magántőke az uralkodó. A gyáralapítók a magasrangú hivatalnokok, földbirtokosok, a comprador-burzsoázia soraiból kerültek ki, de legnagyobb számban a kereskedők közül. Nem jelentéktelen volt a Kínából emigrált kereskedők által alapított üzemek száma. A gyáralapítások zöme teljesen új, a manufaktúra átalakulása gyárrá nehezen ment végbe. A tartalmi ismertetés természetesen távolról sem terjedhetett ki akár az első kötetben felvetett valamennyi vitakérdésre, akár a második kötet anyaggazdag tanulmányainak részletes bemutatására. Talán így is sikerült valamelyes képet adnunk arról a kétféle, de nem egymással szembenálló módról, ahogy a szovjet történészek a kapitalizmus keletkezésének problémáit egy szintézisben összefoglalva próbálják majd megközelíteni. Kritikai megjegyzések is adódhatnának, talán elsősorban az abszolutizmus magyarázatával kapcsolatban, de ezzel nem kívánjuk az amúgy is hosszúra nyúlt recenziót megterhelni. Ügy tűnik, a szintézis megalkotásáig még tovább kell érlelni a problémákat, újabb vitákat kell rendezni. A szintézissel kapcsolatban pedig az lenne a kívánságunk, hogy az valóban szintézis legyen, ne az egyes országok eltérő sajátosságainak egymás mellé állított felsorolása. NIEDERHAUSER EMIL VÁRADI-STERNBEEG JÁNOS; UTAK ÉS TALÁLKOZÁSOK (Tanulmányok az orosz—ukrán—magyar kapcsolatok történetéből) (Uzshorod, Kárpáti Könyvkiadó, 1971. 1441.) Váradi-Sternberg János neve jól ismert a magyar történészek körében. Az ungvári egyetem professzora fáradhatatlan ós lelkes kutatója az orosz — magyar és ukrán — magyar kapcsolatok történetének, különösen a Rákóczi-korszakkal kapcsolatos tanulmányai hoztak sok újat ezen a téren, jónéhány közleménye a hazai szakfolyóiratokban került közlésre. Ebben a kötetben szélesebb kört felölelő tanulmányait gyűjtötte össze, a korábban megjelenteket a legújabb irodalommal is kiegészítve. A tanulmánykötet két nagyobb részre oszlik, az első a forradalmi, a második a kulturális kapcsolatokat tárgyalja. Az első rész bevezető tanulmányában Leninnek az 1848 — 1918 közti magyar fejlődésre vonatkozó megállapításait összegezi, kiemelve Lenin nagy érdeklődését a magyarországi agrárfejlődés iránt, amelyben sok rokon vonást látott az oroszországival, de hangsúlyozta fejlettebb voltát. A következő tanulmány Plehanov és a századfordulói magyar munkásmozgalom kapcsolatait mutatja be. Plehanov cikkeinek megjelenését a magyar munkásmozgalmi sajtóban és az ezzel kapcsolatos levelezést, közte Szabó Ervin ós Plehanov levélváltását. „Üdvözlet Pétervárról" c. tanulmányában kideríti, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Párt alakuló kongresszusára Pétervárról névtelenül küldött üdvözlet szerzője Jekatyerina Grigorjevna Bartyenyeva, a Brusznyev-féle kör tagja, aki Magyarországon is járt és kapcsolatban állt az Arbeiter-Wochen-Chronik-kal. Az utolsó tanulmány Frankel Leó és az orosz forradalmárok kapcsolatait tárgyalja. A Párizsi Kommün idején Jelizaveta Lukinyicsna Dmitrijevával került kapcsolatba, az segítette őt a szökésben a Kommün leverése után. Baráti viszonyban volt Lavrovval, és nagyra becsülte Csernisevszkijt. A második rész első tanulmánya a Kijevi Akadémia Magyarországon járt diákjaira vonatkozó adalékokat gyűjti össze, közéjük tartozott V. G. Barszkij, aki szentföldi utazása során járt Magyarországon, s erről útleírásában is megemlékezett. A XVIII. század jeles