Századok – 1972

Történeti irodalom - A kapitalizmus kialakulásának történetéből– Teoreticseszkie i isztoriograficseszkie problemü genezisza kapitalizma – Problemü genezisza kapitalizma (Ism. Niederhauser Emil) 712/III

714 TÖRTÉNETI IRODALOM rendeli alá. Befejezésül az osztályharc kérdésével foglalkozott ebben a korszakban, a burzsoázia és a proletariátus kialakulásával, a paraszti differenciáló lis kérdésével. Magállapította, hogy polgári forradalmik сзак akkor törnek ki, ha a helyzet erre magérett. A kapitalista formáció csak az ipari forradalom után győz az egÓ3z világon. A másik bevezető referátumot M. А. В irg tartotta arról, hogyan tárgyalja a kapitalizmus genezisét a mai polgári történetírás. Hangoztatta, milyen nagy érdeklődést mutat a problematika iránt, hiszen ennek a harmadik világ mai fejlődési perspektívái miatt politikai aktualitása is van. Az egyik irányzat, a business-iskola felfogása szerint a kapitalizmus általános jelenség, minden korszakban magtalálható. A m isik, mondhatnánk uralkodó irányzat szigorúan csak gazdaságtörténeti aspakt isból vizsgálja a kapitalizmus létrejöttét, a gazdasági konjunktúra alakulására figyel, a keres'ie lő és a pénzember vezető szerepét hangsúlyozza. A forgalom kérdését állítja az előtárba a termalós helyett, ezért az árak alakulását ез a rövidebb ós hosszabb gazdasági ciklusokat kutatja (E. Labrousse), amit Barg hasznosnak lát, ha nem önmagáért folyik ez a kutatás. Az egész átmeneti korszakot ez az irányzat úgy tekinti, mint a kereskedelmi tő!« uralmának a korszakát. A harmadik irányzat a vállalkozókat állítja a központba (Sehumpeter, Rostow), külön kiemelte itt Barg Kallenbenz kutatásait, aki a nemesi é3 egyéb, nem burzsoá vállalkozók szerepét vizsgálja. A továbbiakban a markantilizmus kérdá3át vetette fel Barg, ós az államrezon szerepét. A polgári történetírás itt élesen magoszlik a markantilizmus feltétlen híveire ós ellenzőire, ezt a kérdést marxista szempontból mag alaposabban meg kell vizsgálni. Az árforradalom kérdésében az újabb kutatások arra matatnak, hogy ebben nem a tengerentúli nemasfémak beözönlése volt a fő ok. Hamilton a fellendülést a profit nagyarányú növekedésével magyarázta, amely az árak és bárek közti fokozódó különbségből adódott. Ez a magyarázat formális ugyan, de kritikusai is csak formális szempontból bírálják, a lényeget illetően igaza van. Végül protestantizmus és kapitalizmus összefüggésének vonatkozásában Barg utalt arra, hogy Max Weber és Tawney tézisét újabban egyrészt katolikus oldalról bírálják azzal, hogy a kapitalizmus katolikus országokban is fejlődött, másrészt inkább az új tudomány kibontakozásával hozzák összefüggésbe. Barg viszont arra utal, hogy az új tudomány és a protestantizmus összefüggése egészen nyilvánvaló. Az élénk vitában a hozzászólók általában igen jónak találták a két referátumot, hangsúlyozták, helyes volt, hogy Csisztozvonov bőven idézte a klasszikusokat, így teljes képet adott az egész problematikára vonatkozó nézeteikről. V. I. Rutyenburg nem helyeselte az eredeti felhalmozás ós a kapitalizmus genezisének a különválasztását, P. G. Rinizjunszkij a kettőt azonosnak tartotta, Je. V. Gutnova úgy vélte, hogy ha elméletileg el is választható, a gyakorlatban mégsem helyes a különválasztás. Ezzel szemban A. Sz. Szamojlo és E. E. Litavrina helyesnek tartotta, Litavrina arra is utalt, hogy a két folyamat egyes esetekben időben távol kerül egymástól. V. I. Pavlov а,ъ eredeti felhalmozás elsőrendű fontosságát emelte ki. M. А. В irg felvetette a kérdést, hol van a határ az egyszerű árutermelés és a kapitalizmus kialakulása közt. Hangsúlyozta, hogy a feudális rendszer bomlása hosszabb korszakot vesz igénybe, már akkor is magtalálható, amikor a kapitalizmus genezisének a jelei még nem mutatkoznak. (5 is óvott a tőké3 viszoayok túl korai datálásától, mert ha egyes szovjet történészek Oroszországban ezt а XVII. századra teszik, akkor ilyen kritériumok alapján a nyugati országokban már а XI. századtól kellene számítani a kapitalizmus kezdeteit. A felhalmozással kapcsolatban az angol példát ugyan kivételesnek, de elméleti szempontból igen fontosnak tartotta. A mísoiik jobbágyságot a bomlás sajátos formájának mondotta. I. F. Gingyin azt a kérdést vetette fel, mikor végződik a kapitalizmus genezise. Utalt a pánz felhalmozásának fontosságára, a finanszírozás kérdésére, amelyet a szovjet törtéaettuiomány nem részesített kellő figyelemben. Ezzel kapcsolatban kitért a XIX. századi oroszországi hitelszervezet kérdésére, amely nem volt