Századok – 1972

Történeti irodalom - A kapitalizmus kialakulásának történetéből– Teoreticseszkie i isztoriograficseszkie problemü genezisza kapitalizma – Problemü genezisza kapitalizma (Ism. Niederhauser Emil) 712/III

713 TÖRTÉNETI IRODALOM való átmenet kérdéseivel foglalkozó szekció három kötetes nagy munkát készít elő a kapitalizmus kialakulásáról, geneziséről, az előkészítő munkálatok sorába tartozik az a tudományos ülésszak is, amelyről az első kötet ad majdnem teljes képet, és a különböző rószlettanulmányokat összefoglaló kötetek, ezekből eddig már több jelent meg, az' itt ismertetésre kerülő a legújabb ezek sorában. A tudományos ülésszakot Je. M. Zsukov akadémikus nyitotta meg. Bevezetőjében arra figyelmeztetett, hogy az átmenet kérdésénél nem szabad elhanyagolni a politikai tényezőt, hiszen a formációt sem lehet a termelési mód kérdésére leszűkíteni. Az ülésszak főreferátumát, amely a kapitalizmus kialakulásának elméleti problémáit tárgyalja, A. N. Csisztozvonov tartotta meg, aki elsőrendű feladatát abban látta, hogy a klasszikusok alapvető megállapításait rendszerezze, és ezen az úton nyújtson alapot a vitához. Utalt azokra a vitákra, amelyek a szovjet történettudományban a kérdés körül már eddig lezajlottak, amilyen a korai kapitalizmus kérdéseivel foglalkozó vita, a német reformáció és a parasztháború problémáit felvető vita, vagy az a vita, amelynek a fő kérdése az volt, vajon az Európán kívüli területeken a kapitalista fejlődés az európai behatolástól függetlenül is már megindult, vagy csak a gyarmatosítás késői következménye volt. Kritikusan foglalt állást a szovjet történettudomány régebbi törekvésével szemben, amely mindenben az orosz fejlődés prioritását kívánta bebizonyítani, és ennek érdekében elkendőzte az elmaradottságot. A tárgyalást az árutermelés kérdésével kezdte a feudalizmusban, ismertette a kereskedelmi és uzsoratőke fejlődését, a kereskedelmi tőke bomlasztó szerepét, a pónzjáradék és a központosított járadék létrejöttét. Úgy látta, hogy a XIV —XV. században nem lehet a feudalizmus válságáról beszélni. Azután a feudalizmus bomlásának, a földért vivott paraszti harcnak a kérdéseit elemezte, itt is mindig a klasszikusok megállapításaiból kiindulva. Az eredeti felhalmozást és a kapitalizmus kialakulását véleménye szerint elméletileg meg kell különböztetni. Az eredeti felhalmozás nem vezet azonnal a tőkések és bérmunkások osztályának a kialakulására. A nyugat-európai országokban megvalósult formája nem tekinthető általánosnak, amelynek mindenütt végbe kellene mennie. A kapitalizmus létrejöttében a vezető szerep a városé. Felvetette azt a kérdést, mi a munka formális és reális alárendelése a tőkének, és mit jelent a szétszórt manufaktúra. A manufaktúra-korszakban a kapitalizmus még nem volt uralkodó. A tőkés földjáradék kialakulásában megkülönböztette az angliai és franciaországi változatot . Az eredeti felhalmozás a közép- és kelet-európai országokban a feudális urakat erősítette. A második jobbágyság okait a magyarországi, lengyelországi és keletnémetországi helyi sajátosságokban és az általános európai fejlődés hatásában látta. A feudalizmus bomlásából itt a porosz utas fejlődés jött létre. Az amerikai út a mezőgazdaság tőkés fejlődósének egészen sajátos formája. Felhívta a figyelmet a demográfiai tényező jelentőségére, amelyet a szovjet történettudomány eddig elhanyagolt. Az abszolutizmus rendszerének alapját nem a paraszti osztályharcban mutatta meg, hanem a feudális osztály és a burzsoázia egyensúlyában, hangsúlyozta, hogy mindig a konkrét megnyilvánulási formák elemzéséből kell kiindulni. A rendi monarchiából nem szükségszerűen jött létre az abszolutizmus. Ha igen, ez a nemzeti konszolidálódás egyik formája. Végeredményben megkülönböztette a tulajdonképpeni abszolutizmust, amely Angliában és Franciaországban alakult ki, és az abszolutisztikus kormányformákat (Ausztria, Poroszország, Oroszország). A spanyol abszolutizmus vagy ezekhez az utóbbiakhoz sorolható, vagy átmeneti formát képvisel. Fontos szerepet játszott a külpolitikai tényező. Az abszolutizmust úgy határozta meg, hogy az a kései feudalizmus politikai felépítménye az átmeneti korszakban, amikor a burzsoá viszonyok hatására a feudális formáció bomlani kezd. Az uralkodó korlátlan hatalomhoz jut, bizonyos önállósághoz jut a feudális uralkodó osztállyal vagy akár a két rivalizáló osztállyal (feudális és burzsoá) szemben. Az állandó hadseregre, a bürokráciára, az állami adókra támaszkodik, és az egyházat is politikájának