Századok – 1972

Történeti irodalom - 1918/I9 és a neveléstörténeti kutatás – Gellért László: Diákok a forradalomban 1918–1919 – „A szent a várt szélvész” (Ism. Bellér Béla) 700/III

701 TÖRTÉNETI IRODALOM nak egyharmada, 40 000 fő, a diákság soraiból regrutálódott. — A könyv a továbbiakban részletesen foglalkozik a diákmozgalom fő kérdéseivel, a diákautonómia, pedagógiai reformok (osztályozás, vizsga, érettségi eltörlése) bevezetésének félsikerű kísérleteivel, s ragyogó lapokat szentel a diákság nagyszerű tevékenységének az ön- és népművelés, a politikai élet, de különösen a honvédelem s a fehérterrorral szembeni ellenállás területén, az adatok adta lehetőség határain belül bőven foglalkozva a vidéki diákmozgalmakkal is. A fentiekből kivehetően Gellért szóleskörű, eddig nagyobbrészt ismeretlen forrásanyag (pl. diáklapok) felhasználásával, marxista szemlélettel, korszerű neveléstörténeti módszerrel ad részletes képet a magyar diákmozgalom forradalmi fejlődéséről. Igyekszik feltárni annak társadalmi bázisát, megrajzolja ideológiai, politikai, kulturális, pedagógiai arculatát, s nagyrészt sikerrel illeszti be a diákmozgalom rószképét az iskolapolitika és a nagypolitika összképébe. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a könyv minden kérdésre teljesen kész és végleges választ tud adni, s nincsenek további kutatásra vagy továbbgondolásra serkentő megállapításai. Szükségesnek látszik a diákmozgalom szociális összetételének behatóbb vizsgálata a könyvben megadott támpontok (8, 9, 52 — 54, 144, 149.1., és különösen a 175. lapon található — tovább bontható — statisztika alapján). Csak így válik lehetővé az olykor túlságosan is egyirányúnak és egyszínűnek, egyöntetűen haladónak látszó diákmozgalomnak (54, 60, 75. 1.) differenciáltabb és árnyaltabb ábrázolása, mégpedig nem csupán a drámai végkifejlet felől nézve (143 —148, 149. 1.), hanem a mozgalom mindennapjaiból kitekintve is. Csak így lehet objektív mércét találni a diákság — nemegyszer túlértékelt — szervezettségének és öntudatának (77, 109, 130. 1.) hiteles lemérésére is. Szükséges továbbá a diákmozgalom különböző tendenciáinak a politikai élet különböző irányzataival való pontos egybevetése. Pozitívabb képet érdemel a Népköztársaság közoktatásügye is, különösen a Kunfi-érában. mind a szervezeti, mind a tartalmi kérdések megítélése tekintetében (25 — 27, 38, 42. 1.); bár a döntő közoktatáspolitikai kérdéseket valóban nem oldotta meg, messzemenően előkészítette azok megoldását. A könyv külseje az igényes tartalomhoz képest túlságosan is igénytelen, sőt szegényes; kiállítása nem elég gondos. Gyakoriak különösen intézményneveknél, dátumoknál — az értelemzavaró sajtóhibák. Ezeknél is jobban bántják a kutatót a nem elég pontos irodalmi és levéltári hivatkozások (11— 13, 26, 28, 32, 34, 78. stb. 1.), a mellékletek gondatlan közlése, pl. a diáklapoknak egy-két sommás jelzővel való elintézése (57 — 58., 136. 1.), az I. sz. mellékletről az igen tanulságos megjegyzések, valamint a dátum lemaradása (177—178. 1.). Mindent egybevetve, Gellért László könyve értékálló mű, felemelő dokumentuma az ismeretlen területek felderítésére vállalkozó kutató szenvedélynek, az apró tények, események részletező rajzát végül is nagy tablóba egyesíteni képes szellemi erőnek s a bonyolult társadalmi, politikai és pedagógiai jelenségeket összetevőikre bontani képes analizáló értelemnek. * Míg Gellért László könyve speciális részlettanulmány, „A szent, a várt szélvész" irodalmias címet viselő, Mészáros István szerkesztésében napvilágot látott kötet speciális és átfogó jellegű tanulmányokat egyaránt tartalmaz. A legnépesebb tanulmány-család iskolapolitikai és szervezeti kérdéseket ölel fel. Köte Sándor a közismert források alapján foglalja össze „A Tanácsköztársaság közoktatása és pedagógiája" címien a Tanácsköztársaság új közoktatáspolitikai alapelveit, az iskolaállamosítást, az iskolaszervezet és oktató-nevelőmunka reformját. Az iskolai önkormányzat felállítására, az osztályozás, vizsga eltörlésére hozott intézkedéseket pedagógiai koncepció tekintetében helyesnek, kivitelüket illetőleg azonban problematikusnak tartja. Az osztályozás és vizsga kérdésé-10 Századok 1972/3