Századok – 1972

Történeti irodalom - 1918/I9 és a neveléstörténeti kutatás – Gellért László: Diákok a forradalomban 1918–1919 – „A szent a várt szélvész” (Ism. Bellér Béla) 700/III

702 TÖRTÉNETI IRODALOM nek tárgyalásába helyes lett volna bevonni az agrárszakoktatásnak a termelés érdekeire hivatkozó ellentétes gyakorlatát. Váy Ottó „Iskoláskor előtti nevelés a Magyar Tanácsköztársaság idején" c. tanulmányában figyelmét az óvodai nevelést társadalmi, állami pedagógiai feladatnak tekintő új óvodapolitikai koncepció kialakulására s háromfokozatú programjának és eszközrendszerének a Tanácsköztársaság idején kezdődő megvalósulására koncentrálja. Székely Endréné „Szakmunkás- és mérnökképzés a Tanácsköztársaság idején" c., heterogén anyagú tanulmánya első részében 1959-ben megjelent Új tavaszi seregszemle c. dokumentumkötetére támaszkodva tárgyalja az ipari szakmunkásképzés helyzetét és fejlesztési perspektíváit, mellőzve a mezőgazdasági és az elosztó üzemi (kereskedelmi) szakmunkás-, és a nem Közoktatásügyi Népbiztosság hatáskörébe tartozó intézményekben folyó szakemberképzést. Tanulmánya második részében a műegyetemi reformtervet ismerteti. Ladányi Andor „A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának helye a magyar felsőoktatás történetében" c. tanulmányában a Felsőoktatási Szemle 1959, 1909. évfolyamaiban felvetett problematikához és anyaghoz ragaszkodik, újat csupán néhány alárendelt jelentőségű kérdésben és a reformtervek dualizmuskori előzményeinek feltárásában nyújtva. A felhasznált anyag keretei közt mozogva is feltétlenül behatóbb elemzést érdemelt volna az oktatás személyi változásokon túlmenő tartalmi átalakulása, a tudományos intézetek — fakultások — szakfőiskolák új rendszere, a felsőoktatás közoktatásügyi és más népbiztosságok általi irányításának fejlődése a kezdeti egyoldalú centralizmustól a demokratikus centralizmus felé. Pásztor József „Felnőttoktatás és népművelés a proletárhatalom alatt" c. tanulmányában a felnőtt munkásoknak alsó- és középfokú oktatást nyújtó szabadiskolák, a munkásegyetemre előkészítő középfokú (továbbképző) tanfolyamok, a propaganda — s külön az ifjúmunkás propaganda — előadások, tanfolyamok jól kiépített és összehangolt szervezetét mutatja be. A tanulmány javára szolgált volna a szervezeti kereteken túlmenő tartalmi vizsgálat, a Közoktatásügyi népbiztosság mellett a Földművelésügyi, a Kereskedelemügyi és a nemzetiségi népbiztosságok hasonló jellegű, igen jelentős tevékenységének ismertetése. Földes Éva „Kulturális forradalom — forradalmi kultúrpolitika a Magyar Tanácsköztársaságban" c. tanulmánya az alapvető elvi-történeti kérdések nagy erudíciójú elemzése után a pedagógiai, politikai előzmények, a Párizsi Kommün és a folytatás, az 1920-as évek elején megalakult Tanítói Internacionálé oldaláról világít ja meg új adatokkal tárgyát. Az iskolapolitikai ós -szervezeti kérdéseknél lényegesen kisebb teret foglalnak el a tanulmánykötetben a pedagógiai, pszichológiai, diákmozgalmi és szociálpolitikai kérdések. Mészáros István „A Fejér megyei népiskolai olvasókönyv" címen a Kelen Jolán és Rehák Ferenc által felfedezett, s magvasan jellemzett népiskolai olvasókönyveket, ill. ezek egyikét, az V—VI. osztályost veszi újból vizsgálat alá, nagy irodalmi apparátussal s helyzetképeket festegető lírai hevülettel. Bőségesen illusztrálja az új szociális, politikai ós erkölcsi tartalom s helyenkint új művészi forma jelentkezését, esztétikai értékeléssel is próbálkozik (Csizmadia Sándornál, sőt Adynál is vitatható módon [54 —55. 1.]), de elvileg új eredményre nemigen jut. Ehhez egységben kellett volna vizsgálni a három tankönyvet, tisztázni kellett volna nemcsak a költemények, hanem — legalábbis részben — a prózai olvasmányok szerzőségét, illetve mintáit; egybe kellett volna vetni az új tankönyveket a múltra vonatkozólag pl. a Kunfi által olyan megsemmisítő gúnnyal bírált, Mócsy Antal és társai által szerkesztett éppen V—VI. osztályos katolikus elemi népiskolai olvasókönyvvel, a jelenre vonatkozólag pedig a VAOSz-reformtervekkel, ill. — ha már mindenáron ragaszkodunk a tankönyvhöz — a Szemelvények a magyar forradalmi és szociális költészetből c. fővárosi szemelvénygyűjteménnyel. Ezen kiterjedt vizsgálat elvégzése után a szerző megbízhatóbban tudta volna kijelölni a Fejér megyei olvasókönyv helyét tankönyvirodalmunkban, és esetleg visszafogta volna azt a pateti-