Századok – 1972

Történeti irodalom - Liptai Ervin: Vöröskatonák előre (Ism. Kirschner Béla) 695/III

695 TÖRTÉNETI IRODALOM A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ŰJABB IRODALMÁBÓL LIPTAI ERVIN: VÖRÖSKATONÁK ELŐRE A magyar Vörös Hadsereg harcai (Bullapest, Zrínyi Kiadó. 1969. 441 1.) Az elmúlt évtizedben számos cikk, tanulmány, monográfia visszaemlékezés jelent meg az 1918/19-es forradalmak katonapolitikájáról, csatáiról, hadműveleteiről. Köztük Liptai tollából „A Magyar Vöröshadsereg harcai 1919" című kitűnő monográfia is, amely első marxista szellemű tudományos feldolgozása volt 1919 katonatörténetének. A könyv azonban, mint feldolgozási módja s a példányszáma is mutatta, nem a szóles olvasóközönség számára készült elsősorban. Azzal, hogy Liptai most a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára népszerű formában is megírta az 1918/19-es forradalmak katonatörtónetét, a magyar történetírás régi adósságát törlesztette le. Felszabadulás előtti legkiemelkedőbb történelmi sorsfordulónk katonatörténeti népszerű tudományos megjelenítésével népünk sorsának éppen az a fejezete válik a széles olvasóközönség előtt is móginkább ismertté, amelynek igen fontos helye van népünk történelmi tudatának alakításában. Erre nagy szükség van, mert nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az olvasóközönséget számos ellentmondó hatás is éri, s nem egyszer a publicisztikai jellegű írások vagy másfajtájú alkotások nem ideológiai tisztázáshoz, hanem ideológiai zavarhoz vezetnek. Az is kétségtelen viszont, hogy az elméleti kérdések leegyszerűsítése, sablonszerű bemutatása, amelynek régebben nem egyszer tanúi lehettünk, — a száraz, unalmas, szürke tárgyalási mód, hátráltatja a helyes történelemszemlélet kialakulását. Liptai könyve elkerülte ezeket a buktatókat. Ebben kétségkívül szerepet játszott a Tanácsköztársaság történetéről régebben megjelent hasonló műfajú monográfiája, s fentebb már említett munkája, amelynek alapvető adatanyagát és lényegi összefüggéseit megtalálni e népszerű tudományos feldolgozásban is. Elégséges az áprilisi visszavonulás tanulságaira, a kisalföldi hadművelet kérdésére, a júniusi visszavonulás bonyolult, ellentmondásos összetevőire, vagy a legjobban kimunkált északi hadjárat jelenségeire utalnunk; s azokra az elemzett negatív jelenségekre és mozzanatokra, amelyek a sikerek elérése mellett sem váltak mellékessé; s a reális, a sokszínűséget is bemutató emberi magatartásokra, amelyekkel együtt lehet megérteni, s nyomon követni a katona-politikai elhatározásokat is. A „Vöröskatonák előre" azonban mégsem egyszerű megismétlése, vagy oldottabb formájú kivonata a monográfiának. Ez többek között különösen az 1918-as forradalom katonapolitikája ábrázolásában, a proletárforradalom időszakának politikai meggondolásai és katonai megközelítései közötti kapcsolat elemzésében (pl. Salgótarján védelme), az egyes vezetők változó álláspontjának, magatartásuk ellentétes összetevőinek figyelemmel kísérésében jelentkezik. így válik lehetővé, hogy pl. a politikai és katonai vezetők (Stromfeld, Böhm, Pogány stb.) egyénisége, felfogása nem sematikusan rajzolódik ki. Ugyanakkor — és ezt az előbb említettekkel egyenértékűnek tartjuk — a rohanó események közepette a katonák, a csapategységek megnyilatkozó érzelmeinek, indulatainak árnyalt megjelenítésében — nem önkényes példák kiragadásával — a harcok is emberi közelségbe kerülnek. Felvillannak az egyszerű emberek alakjai is, a nagy harc kis epizódjai, amelyeken keresztül lehet talán leginkább átérezni és megérteni a forradalmi múlt egyszerre lelkesítő és bánatot okozó, ezernyi nehézséget, keservet és örömöt magában