Századok – 1972

Történeti irodalom - Liptai Ervin: Vöröskatonák előre (Ism. Kirschner Béla) 695/III

696 TÖRTÉNETI IRODALOM honló folyamatát. S mindennek kiegészítése, s egyben eredménye is, hogy a katonai témájú tanulmányokra oly sokszor jellemző szárazság helyett izgalmas előadásmód kerekedik ki, a terjengőssóg és frázisszerűség lehangoló motívumai nélkül, s anélkül, hogy a történelmi események hitelessége csorbát szenvedne. Az utóbbit illetően azonban nemcsak az játszik szerepet, hogy a szerző a gazdag forrásanyagot reális kritikával kezeli, s az erőviszonyokat, a társadalmi hátteret, a hadművészet jellemző összefüggéseit világosan fejti ki, hanem az is, hogy a Tanácsköztársaság történetének egész menetébe ágyazza, jelezve a politikai konfliktusokat, a politikai vezető szervekben mutatkozó ellentmondásokat, a szituációból adódó bonyolultságot. Nem mellőzi azt sem, hogy bizonyos intézkedések, elhatározások szükséges vagy vélt kompromisszumok, vagy hibás felfogások eredői voltak. Ezzel összefüggésben nem hagyja figyelmen kívül, hogy a magasabb katonai szervek köréből kikerült intézkedések, parancsok is meghatározott személyek álláspontját is tükrözték. Ez utóbbi annál is inkább fontosabb, mert a katonai műveletek részletmegoldásaiban nagyon is jelentős szerepe van a különböző pozíciót betöltő személyeknek. A könyv érdeme az is, hogy amikor a sokszor ellentétes összetevőkön keresztül elvezeti az olvasót a mérleg megvonásához, gondot fordít arra is, hogy a lényegi feltárás, az összkép ne rejtse el a másodrendű összefüggéseket sem. E kétségkívül érdemes munka értékét, amelyet még hosszan lehetne fejtegetni, néhány, alább jelzett mozzanat, meggyőződésem szerint, móginkább emelte volna. Elsőként a román, cseh és a szerb csapatok, a magyar októberi forradalom győzelme utáni előnyomulásából adódó bonyolult helyzetre, s politikai-elvi problémára utalnék, amelyre egyaránt választ kellett adnia a kormánynak, az MSzDP-nek s a KMP-nek is. Ez a válasz meg is található a könyvben, s a megfelelő értékelés is megtörténik. Mégis úgy gondolom, jelezni kellett volna egyrészt, hogy a KMP, helyesen, nem adta ki (mint anogy a Bolsevik Párt sem, február után) a saját kormány veresége jelszót, másrészt, hogy a Jászi-féle elképzelés miért tekinthető eleve halvaszületett koncepciónak. Teljesen a történeti tényeket tükrözi annak a folyamatnak a bemutatása is, amely a proletárforradalomhoz vezetett el, s ebben annak az éles harcnak a szerepe és ismertetése, amely az MSzDP és a KMP között zajlott. Mégis amiatt, hogy a KMP részéről jelentkező közeledési kísérletek az MSzDP-vel való együttműködésre, meghatározott feltótelek között, nem kapnak megfelelő bemutatást, kissé váratlanul jelenik meg a könyv lapjain a két párt egyesülése. Világosán rajzolódik ki a könyv lapjain a szociáldemokrata vezetőknek a történelmi helyzet változásaihoz alkalmazkodó álláspontja, s ezen belül a végbemenő differenciálódás, s az egyes szakaszokban köztük megtalálható árnyalati eltérés. De nem lett volna helytelen, ha az április 18 -19-i tanácskozásokon Kunfi fellépése is említést nyert volna, április 26-án pedig Garbaié vagy Erdélyié, május 2-án pedig Bokányié, aki ekkor negatív szerepet játszott. Igaza van a szerzőnek, mikor a Szlovák Tanácsköztársaságot nagyjelentőségű eseményként értékeli, amelynek létrejöttét a Magyar Vörös Hadseregnek az ellenforradalmi export elleni védekezése segítette elő. Ezzel összefüggésben azonban helyes lett volna kitérni arra, hogy amikor a Vörös Hadsereg szlovák területre lépett, miért nem jelentett ez forradalmi exportot; melyek azok a bizonyítókok, amelyek e következtetés helyességót egyértelművé teszik. Ami pedig a júniusi visszavonulás kérdését illeti, itt egyrészt arra a mozzanatra utalnék, hogy bár június 15-én elfogadták magyar részről elvileg a Clemenceau-jegyzéket, de az ultimátumszerű visszavonulást nem, hogy engedményeket érjenek el, s magában a válaszjegyzékben is jeleztek már bizonyos korrekciókat. Másrészt arra, hogy bár Kun június I9-i álláspontja határozottabb a jegyzék elfogadását illetően, mint a június 16-án adott magyar válasz, de bizonyos feltótelek a végrehajtást illetően még megfogalmazódtak, s 24-én is még három feltétel körvonalazódott.